A gól nem elég

Nem lehet mással kezdeni: mi volt a szombati, katasztrofális vereség oka?Nem lehet mással kezdeni: mi volt a szombati, katasztrofális vereség oka?

Sokat gondolkodtam rajta, de nem tudom – mondta a Paks csatára. – Eleinte semmi sem jelezte, hogy ekkora vereséget szenvedünk, sőt az történt a pályán, amit mi akartunk, ám amikor megkaptuk az első gólt, minden egy csapásra megváltozott, összeomlottunk, mint a kártyavár.

Hogyan fogadták a vezetőség döntését, hogy szerepeljenek bárhogyan, az ősszel már nem kapnak prémiumot?

Sejtettük, hogy a klub lép valamit, és be kell ismerni, nem is mehetett el szó nélkül a kudarc mellett. Illetve... Talán helyesebb lenne többes számot használni, mert ez a büntetés szerintem nem csak ennek az egy meccsnek szólt. Olykor jól játszottunk, olykor rosszul, de mindkét esetben hullajtottunk el pontokat, amelyek már a kezünkben voltak vagy lehettek volna, és ez is közrejátszott abban, hogy elfogyott a türelem.

Gondolom, ez a vereség különösen önnek nem jött jól, mert egyre többen látnák szívesen a válogatottban.

A vereség sohasem jön jól, különösen az ekkora.

A lényeg mégiscsak az, hogy a válogatott csatárt keres, ön termeli a gólokat a bajnokságban, de legfeljebb a televízióban figyelheti, hogy mit tenne mondjuk a dán vagy a svéd védők között.

Erre sohasem gondolok, mert mindenki másként reagál ugyanabban a szituációban, másként dönt a pillanat tört része alatt, tehát felesleges azon töprengeni, mi lenne, ha ott lennék. Arról nem is szólva, hogy az ilyen „ha”-ra épülő mondatoknak valóban nincsen értelmük. Hosszú évek óta szóba sem kerülök a válogatottnál, függetlenül attól, hogy rúgom-e a gólokat vagy sem. Mostanában rúgom, de mindenhol azt hallomolvasom, hogy nincsenek magyar csatárok, ebből pedig csak az következik, hogy én nem vagyok csatár.

Amikor a fiatalítás volt az MLSZ aktuális jelszava, valóban nem számíthatott meghívóra a válogatottban, ám ennek vége. Úgy érzi, most sincs esélye a visszatérésre?

Ezt majd eldönti az idő. Egyelőre az új érában sem változott semmi, pedig rajtam kívül jó formában futballozik az újpesti Kabát Péter, a győri Bajzát Péter és az MTK-s Pál András is, ennek ellenére egyikünk sem jött még szóba a keret összeállításakor.

Nem is hallott arról, hogy felkeltette volna Erwin Koeman érdeklődését? Aczél Zoltán, a holland kapitány segítője mindenesetre megpendítette, hogy lehetőséget kellene adni Tököli Attilának, márpedig a REAC edzője ott van a tűz közelében…

A magyar szakemberek döntő többségének aligha kell bemutatni, ők pontosan tudják, mire vagyok képes. Aczél Zoltán is jól ismer, a közelmúltban játszottunk is velük – illetve inkább ők játszottak velünk, hiszen itthon kaptunk ki a REAC-tól három egyre –, döntenie azonban a kapitánynak kell, márpedig manapság elsősorban azokra esik a választás, akik külföldön futballoznak. Ugyanakkor meg kell mondanom, ha nem kérdezne, nem is foglalkoznék ezzel.

Hogyhogy?

A kérdésnek most nincs aktualitása, a Paks szereplésének viszont van, és ezért ez most fontosabb nekem.

Egyetért azzal, hogy csatárínségben szenved a magyar a futball?

Nézze, a labdarúgás csapatjáték, és sokat változott az utóbbi öt-tíz évben. A Liverpool kedden a középpályás Steven Gerrard két góljával nyert Marseille-ben, pedig a pályán volt Fernando Torres is. A lényeg, hogy legyen elegendő helyzet, márpedig én nem úgy emlékszem a magyar válogatott legutóbbi meccseire, hogy helyzetek sokaságát hagytuk volna kihasználatlanul. A világsztárok sem két helyzet két gól mutatóval játszanak végig idényeket, szóval ez a kérdés összetettebb annál, mint hogy csak a csatárposztra szűkítsük le.

Ha az albánok ellen behívnák a keretbe, boldogan menne?

Biztos, de látja, ez a kérdése is „ha”-val kezdődött, és így a válasznak nincs is sok értelme.