el, ám 9:9-nél utolérte, állva hagyta, 15:11 lett a vége.
„Minden versenyemre a győzelem szándékával állok ki, most sem volt másképp” – mondta, s azt is bevallotta, bizony jót tett neki, hogy mestere, Szőcs Bertalan távollétében Pekingben vele „meccselő” nevelőedzője, Udvarhelyi Gábor az első, a hongkongi Jeung Csuj-ling elleni asszója közben amúgy emberesen megrázta. „Nem éreztem a távolságot…” – tette indokolttá a mester akcióját MinczaNébald, Udvarhelyi pedig azért dicsérte a bronzérmes aszonyt, mert „egy hajszállal elvesztett elődöntő után képes volt felülkerekedni a hazai versenyzőn és elsősorban önmagán”.
Nem panaszkodhatnak a szerencsére a kézilabda- és a vízilabda-válogatott lányai, asszonyai, igaz, mindkét gárda élt a Fortuna által felkínált lehetőséggel, és ez a fontos. A kézilabdázók (8–9. oldal) rengeteg helyzetet kihagytak a németek ellen, ennek tudható be, hogy nemcsak a szünetben (12–14), hanem később is folyamatosan vezetett az ellenfél. Volt, hogy ötgólos hátrányban küzdött a csapat (12–17, 16–21), nemhiába: előbb ledolgozták hátrányukat a lányok (23–23), majd egy gólváltás után, egy perc és egy másodperccel a befejezés előtt Görbicz Anita hetesgólja jelentette a győzelmet (25–24). Hajdu János szövetségi kapitány szerint: „Kifejezetten jót tett a csapatnak, hogy állandóan hátrányban kézilabdázott. Jót tett, mert elképesztően fokozta a harci kedvet, alaposan felpörgette játékosainkat.” És az is kellett a sikerhez, hogy a német játékosok – mint egymás között beszélgettek róla – nem tudtak mint kezdeni Görbicz Anitával. „Az ő bajuk” – kommentált a magyar klasszis, aki örült annak, hogy bíznak benne a többiek, a brazilok ellen kihagyott hetesek után most is őt küldték oda büntetőt lőni. A gesztus jóvoltából a győztes gólt is ő jegyezte.
A vízilabdázók (10. oldal) megszenvedtek az ausztrálok elleni döntetlenért. Az enyhén szólva is verekedős meccsen a lehető legrosszabbkor, a negyedik negyed második felében vezetett két góllal Ausztrália (5–7), ám jött Pelle Anikó. Előbb szépített, majd négy másodperccel a vége előtt egyenlített (7–7). „Nem volt idő vacillálni. Én kerültem lövőhelyzetbe, nem törődtem vele, hogy korábban már rontottam el fórt, rálőttem. Nagy kő esett le a szívemről” – sóhajtott fel Pelle a lefújás után, s persze akkor is megkönynyebbült, amikor kiderült, hogy a két meccsen szerzett három pontjával a magyar csapat már továbbjutott a B-csoportból.
Kötöttfogású birkózásban (11. oldal) Bácsi Péter (74 kg) a bronzéremért mérkőzött, ám a francia Christophe Guenot ellen elkövette azt a hibát, hogy fejetlenül rohamozott, ami nem maradhatott büntetlenül. „Nem tudok szebben fogalmazni, nagy butaságot követett el…” – értékelt Struhács György szakágvezető, akit okkal bosszantott, hogy a korábban érmet érően birkózó magyar lemaradt a dobogóról. A verseny előtt a győzelemre is esélyesnek tartott Lőrincz Tamás (66 kg) nyolcadik lett, ám a hozzáértők szerint egyik vesztes meccsén sem kapott ki valójában. Sajnos ezt a tényt nem rögzítik majd a krónikák. Azt viszont valószínűleg igen, hogy az önmagától érmet váró Bodrogi László a 27. helyen végzett a kerékpározók egyéni időfutamában (7. oldal), a győztes svájci Fabian Cancellarától több mint öt percet kapva. „Nem feküdt nekem a pálya…” – magyarázta a bizonyítványt Bodrogi, mi pedig a tények kedvéért hozzátesszük, hogy az időfutam sikere érdekében áldozta fel (feladta) a mezőnyversenyt, mint kiderült, értelmetlenül.
Öt nap után már lehetnek hagyományok egy-egy küldöttségben, nálunk például az, hogy cselgáncsban (7. oldal), a nőknél a hetedik hely jut nekünk. Szerdán Mészáros Anett (70 kg) volt a soros. Volt esélye a bronzmeccsre, ám kikapott az amerikai Ronda Rousytól. Hangyási László edző elmondta az amerikairól, hogy „tudtuk, mit akar, elmondtuk Anettnek, de mit sem ért. Idegesítő.”
Enyhén szólva is.
