Cao szang hao!
A kínai mobiltársaság hajnali SMS-e rövid nyelvleckét tartalmazott: Cao szang hao, azaz Jó reggelt! Kedves kis üzenet volt, bíztunk benne, hogy a magyar birkózók is kaptak hasonlót, mondjuk a „Jó napot!” változatot. Reménykedhettek ők is: Lőrincz Tamás és Bácsi Péter ugyan újoncként repült Pekingbe, nyeretlen kétéveseknek mégsem titulálhatta őket senki, hiszen előbbi 2006-ban, utóbbi az idén lett Európa-bajnok.
És a reggel valóban jó volt: Lőrincz az örmény Arman Adikjant, Bácsi pedig az Egyesült Államokból érkezett TC Dantzlert múlta felül. Az amerikai, csakúgy, mint riválisa, először indult az ötkarikás viadalon. Igaz, a birkózómezőny rangidőseként 37 esztendősen és 10 hónaposan vallhatta magát először olimpikonnak – így Magyarországot egy Bácsi, az USA-t egy bácsi képviselte… Dantzler mindenesetre hamar belopta magát a szívünkbe: egyrészt, mert kikapott, másrészt, mert közölte, nem lenne meglepődve, ha „Bákszi” sokáig versenyben maradna.
Órákkal később kiderült, ha nem is megy neki annyira a birkózás, ért hozzá. Az FTC 74 kilósa ugyanis egymás után intézte el vetélytársait, igaz, Dantzler, majd Arszen Dzsulfalakjan ellen is szükség volt a harmadik menetre. Aztán bizonyította: olykor elég neki két felvonás is ahhoz, hogy a kezét a magasba emeljék – mindennek a jó nevű Varteresz Szamurgacsev itta meg a levét. Mármint úgy jó nevű, hogy olimpiát, világés Európa-bajnokságot nyert…
Hogy a ferencvárosi legény csúcsformában volt, azt nem mi találtuk ki: az elődöntő előtt Struhács György árulta el. Kár, hogy a szövetségi kapitány hozzátette: az eddig látottak alapján Manucsar Kvirkveliáról is elmondható ugyanez. A legjobb négy között tudniillik a grúz várt rá, aki addig úgy játszadozott riválisaival, mint gyerekkorában az építőkockákkal; hogy őszinték legyünk, aggódtunk is Bácsi testi épsége miatt. Aztán…
Az történt, hogy az első – elveszített – menet után honfitársunk előbb kiemelte, majd úgy eldobta Kvirkeliát, hogy kis híján Sanghajból kellett visszahozni. Következett az elődöntőt eldöntő szakasz, amelyben elég volt egyetlen pillanatnyi kihagyás, és a grúz két vállra fektette a magyart. Hideg zuhannyal felérő tus volt…
A bronzcsata ugyanakkor nagy sanszot kínált. A 25 éves Bácsi a Lőrinczet (sőt mindenkit) legyőző Steeve Guenot bátyjával, Christophefal csatázott a harmadik helyért. A döntő, harmadik menet amilyen jólindult, olyan rosszul végződött. Bácsi alighanem pályafutása egyik legnagyobb hibáját követte el: hiába vezetett, fejetlenül ment előre, ezt kihasználva Guenot fordított, s ő már volt annyira rutinos, hogy megtartsa előnyét. A magyar birkózó így ötödikként fejezte be élete első, de remélhetőleg nem utolsó olimpiáját.
Szóval a jó reggelből így lett rossz este.
A Guenot fivérekről pedig hallani sem akarunk!
