Ötödik nap a vívóteremben, és még mindig nincs magyar érem. Ilyesmire a legpesszimistább magyar szurkolók, sportvezetők, s maguk a sportolók sem számítottak. A hangulat igen visszafogott értékelés szerint is nyomott, ilyen szituációban az embernek még az a kevés önbizalma is elpárolog, ami volt.
Tetejébe a szerdai női párbajtőr egyéni versenyben csak két vívónk indulhat, az olimpiai újonc Szász Emese, valamint az athéni egyéni negyedik helyezett Mincza-Nébald Ildikó, aki lassan harminc éve vív. Utóbbi rutinnak nincs híján, Sydneyben csapatban volt olimpiai negyedik, ugyancsak csapatban kétszeres világbajnok, 1999-ben és 2002-ben.
Szász Emese – aki az olimpiai felkészülés hajrájában lábalt ki bokasérüléséből – kezdésnek a fejkendőben vívó algériai Hadia Bentalebet veri meg 15:4-re.
„Ez az asszó bemelegítésnek jó volt, de mérvadónak aligha nevezhető, az algériai lány nem a világranglistán elfoglalt helyének köszönhetően jutott ki Pekingbe, hanem mert ő az Afrika-bajnok” – mondta a mindig mosolygó Kulcsár Győző-tanítvány.
Minczának ellenben vért kellett izzadnia a hongkongi Jeung Csujling ellen. Nevezett hölgy csak 54. a világranglistán, Ildikó meg a tizenkettedik, de kezdetben nem látszik meg a különbség. Illetve meglátszik – csak fordítva. Nem hiszünk a szemünknek, amikor az ázsiai 7:3-ra elhúz, ekkor jár le az első menet.
A szünetben Udvarhelyi Gábor, Mincza nevelőedzője – aki most a mester, Szőcs Bertalan távollétében a szakvezetői feladatokat
ellátja – két csattanós pofont kever le a csinos anyukának, no nem a falrengető fajtából, de azért simogatásnak sem nevezném őket.
Úgy látszik, ez felrázza „Minczut”, kilenc kilencnél utoléri ellenfelét, majd úgy hagyja állva, mint Ferrari a Trabantot. 15:11 a vége – szerencsére a meccsnek, s nem az olimpiának Ildikó számára.
„Kaptam én már akkora pofont is az edzőmtől, hogy majdnem lerepült a fejem tőle, az ilyesmi rendszerint hatni szokott az emberre. Kezdetben nem éreztem a távolságot, egy-két centivel a hongkongi teste előtt állt meg a pengém hegye, később korrigáltam” – értékelt röviden Mincza.
Szász a tizenhat között már olyasvalakivel találkozott, aki nem „ugatja” a vívást, és sajnos ki is kapott 15:12-re az orosz Ljubov Sutovától.
„Éremről álmodoztam, aztán ez lett belőle. Nem vívtam elég jól, csak magamat okolhatom” – kesergett Szász, aki kisírt szemmel jött elő az öltözőből. „Igen, sírtam, és még fogok is…” – mondta szomorúan.
Mincza álmai azonban nem törtek darabokra. Következett a kanadai Sherraine Schalm, aki korábban Budapesten élt, és ugyanúgy Kulcsár Győző volt a mestere, mint Szásznak. A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztetett a hongkongi elleni aszszóéra: az észak-amerikai – aki még véletlenül sem kutyaütő, hiszen három éve egyéni bronzérmes volt a lipcsei vb-n – is elhúzott (7:4), majd miután 8:8-nál egalizált az MTK klasszisa, hosszú állóháború következett. 12:12 után Mincza újított, s végül 15:13ra nyert. Ekkor már nem volt villámnyilatkozat, mert jött a német Imke Duplitzer, a világranglista negyedik helyezettje elleni csörte a négy közé jutásért. A 186 centis bonni rendőr nem bírt a törékeny Minczával, a magyar fiatalasszony parádézott, és legnehezebb ellenfel é t verte meg a legbiztos a b ban, végig vezetve, 15:11-re.
Benn volt a négy között, ahogy négy éve Athénban is.
Hej, ha itt megszakadna a párhuzam, fohászkodtunk, mert a görög fővárosban elbukta a francia Laura Flessel elleni elődöntőjét, majd a szintén francia Maureen Nisima elleni bronzmeccset is.
A román Ana Maria Branza, a világranglista második
folytatás...
