Nagy reményekkel vártuk a férfiak egyéni időfutamát, amelyben Bodrogi Lászlótól érmet, de legalább pontszerzést reméltünk. Ezzel szemben a hozzávetőleges erősorrendet tükröző rajtlistán a szervezők csak a tizenhetedik helyre taksálták a szám tavalyi világbajnoki ezüstérmesét. Nos, a 47.3 kilométer végeztével kiderült, még túl is értékelték a magyar kerekest. Beigazolódott, amitől tartottunk, Bodrogi nem bírta a pálya emelkedőit, s ha a gyengélkedés nem lett volna elég, el kellett viselnie, hogy a másfél perccel utána induló dán Chris Anker Sörensen is utolérte.
„Nem feküdt nekem a pálya – kezdte Bodrogi László. – Az útvonalon nagyjából kilencszáz méter szintkülönbség volt, ha leszámítjuk a lejtőket, mintha egy hegyi időfutamon lettem volna. Már július óta rossz érzésem volt, miután nem indulhattam a Touron, nem tudtam megfelelően felkészülni. Ha rajthoz álltam volna, jobb időre lehettem volna képes, a győzelemre viszont akkor sem. Épp most nézem a pulzusmérőm adatait, száznyolcvanöt volt az átlag és százkilencvenhat a maximum, ennél jobban nem tudtam volna hajtani, mégsem volt elég erőm. Nagyon szomorú vagyok az eredmény miatt.”
Az időfutamot az elmúlt két év világbajnoka, a svájci Fabian Cancellara nyerte meg, aki sokáig nagy harcot vívott a spanyol Alberto Contadorral és a meglepetésember svéd Gustav Larssonnal, végül azonban – szokás szerint – döntő fölénnyel győzött. Kizárólag az ezüstérmes Larsson tudott egy percen belülre kerülni a Team CSC Saxo Bank klasszisához képest.
