In memoriam Kolonics György (1972–2008)
Kolonics György a Budapesti Spartacusban kezdte pályafutását, majd még fiatalon a Csepel SC-hez igazolt. Legelőször az 1991-es világbajnokságon képviselte a magyar színeket, a kenu négyes tagjaként ötödik és hatodik helyet szerzett. Egy évvel később, az 1992-es barcelonai olimpián Pálizs Attilával ötödik, illetve hetedik helyen végzett kenu kettesben.
Első ötkarikás szereplése után Horváth Csabával kezdtek közös karriert, a páros évekig állócsillagként ragyogott a sportág egén: az első közös aranyérmüket az 1993-as világbajnokságon nyerték meg, majd azt követően, hogy az 1995-ös vb-ről rekordszámú, öt aranyéremmel térhettek haza, pályafutásukat aranyéremmel koronázták meg Atlantában 500 méteren – emlékezhetünk parádés hajrájukra, amelynek végén célfotó döntött – a javukra. Már csak afféle ráadás volt, hogy 1000 méteren is felállhattak a dobogóra – bronzérmesek lettek.
Ők ketten összesen 11 világbajnoki címet szereztek kenu kettesben, illetve négyesben, s ami talán még nagyobb szó: 1993 és 1998 között mindössze két nagy nemzetközi verseny volt, amelyen nem nyerték meg a kenu kettes 500 méteres számát.
Miután Horváth Csaba 1998ban visszavonult, Kolonics a 2000-es nyári játékokra kenu egyesben készült, s nem eredménytelenül – egyesben diadalmaskodott 500 méteren.
Az igazi azonban mégiscsak a kettes, amelyben versenyezve meg lehet osztani a sikert, amikor az egyik versenyző a másik mozdulatából is érzi, mit kell tennie a győzelemért a még gyorsabb haladás érdekében. A rutinos Kolonics a nála jó néhány évvel fiatalabb Kozmann Györggyel térdelt összes és szerzett bronzérmet az athéni olimpia 1000 méteres számában, valamint két világbajnoki címet 2006-ban és 2007-ben 500 méteren. Ők ketten képviselték volna hazánkat a pekingi játékok 500 és 1000 méteres számában – Kolonics Györgynek ez már az ötödik olimpiája lett volna…
