A csúcs felé tartanak. Kétségtelen. Athéni bronzérmük óta két világbajnoki címet is ünnepelhettek. Két esztendeje Szegeden 1000, míg tavaly Duisburgban 500 méteren lettek a világ legjobbjai.
„Technikailag összeértek, megtanulták kezelni egymást, pedig sok esetben ez nem könynyű feladat. De úgy tűnik, a fiúk ebben is partnerek tudnak lenni” – mondja a tréner.
Hogy mennyire azok?
Az edzést követően a parton Kozmann Gyögy elárulja, közös megegyezéssel pszichológushoz fordultak. Vura Márta is segíti az olimpiai felkészülésüket.
„Nem az olimpia tétje, a nyomás miatt fordultunk pszichológushoz, úgy érzem, ezt egészségesen tudjuk kezelni – magyarázza Kozmann. – Robi sem pörget feleslegesen bennünket, pontosan annyit beszélünk az olimpiáról, amennyi szükséges. Inkább az a gondunk, hogy másképp közelítünk a siker felé. Koló általában nem hisz abban, hogy képesek vagyunk a győzelemre, esélytelennek tartja magát, és ez váltja ki belőle a bizonyítási kényszert, ebből adódóan a jó teljesítményt. Nekem azonban másra van szükségem. Önbizalomra, arra, hogy tudjam, képes vagyok a jó eredményre. Ezt próbáljuk meg valahogy összehangolni.”
És meglehet, Ludasi Róbert profi módszerei mellett ezek a beszélgetések is sokat jelentenek majd. Mondjuk, pont azt az egy másodpercet, amellyel 500 méteren jobbak lehetnek a mezőnynél...
„Kiegyeznék én fél másodperccel is” – mondja Kolonics,
aki Kozmannhoz hasonlóan úgy véli, a rövidebbik távon jó adag szerencse is kell a győzelemhez, ám 1000 méteren, amelyen olimpián még sosem nyert magyar kenupáros, már kedvezőbbnek látja a képet.
Igaz, ebben a pillanatban nem annyira. A lábai bedurrantak, azt gyúratja éppen Klenyán Tamással, a válogatott egyik masszőrével. Nem tagadja, az elmúlt húsz évet megérzik már az izmai és az ízületei, a múltkoriban épp edzőjének ecsetelte, hogy korábban tízből nyolcszor jól érezte magát a vízen, ma már azonban jó, ha kétszer.
„Egyet tudok – magyarázza a 36 esztendős, ötödik olimpiájára készülő Kolonics. – Ahogyan régen sem volt, most sincs siker fájdalom nélkül. Ugyanakkor azt is érzem, hogy összeértem a testemmel. Korábban sokszor betegeskedtem, sérült voltam, mert mindent szívvellélekkel akartam megcsinálni. Most azonban másként gondolkodom, és pontosan ezért nincsenek hátráltató tényezők. A másként gondolkozás nem azt jelenti, hogy nincs bennem elég tűz, de már nem mondom azt, hogy a téli úszóedzéseket szívből csinálnám végig. Valahogy most már átlátom az évem, megértem a testem jelzéseit, és ez nagyon jó.”
A test jelzései...
A fiúk szinte már érzik a zsigereikben az olimpiát, az 1000 méter fináléját. Amikor már nehezebben veszik a levegőt, majd érkezik a holtpont, és úgy 700-800 méternél elborul a világ. Ám ilyenkor mindig van valami, ami továbbviszi őket ezen a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető úton.
„Egyvalamit már megtanultam, megtanultunk a pályafutásunk során. Nem szabad, hogy verseny közben képzeletben bent lássuk magunkat a célban. Mert akkor csak veszíthetünk. Mindig kell, hogy legyen egy utolsó utáni húzás...”
PROGRAM
A férfi C–2 1000 méter előfutamait augusztus 18-án 9.30 órától, a középfutamokat augusztus 20-án 9.30-tól, a döntőt augusztus 22-én 9.30-tól rendezik meg. A férfi C–2 500 méter előfutamait augusztus 19-én 9.30-tól, a középfutamokat augusztus 21-én 9.30-tól, míg a döntőt augusztus 23-án 9.30-tól tartják.
Következik: cselgáncs, 47 kilogramm Csernoviczki Éva