Blatter, a felszabadító

Hetek, sőt hónapok óta izgalomban tartja a futballszurkolókat a Manchester United és a Real Madrid párharca, amelyet a felek ezúttal nem a Bajnokok Ligájában vagy más nemzetközi sorozatban, hanem az átigazolási piacon, Cristiano Ronaldo megtartásáért, illetve megszerzéséért folytatnak. Csupán az Európa-bajnokság eseményei tudták rövid időre háttérbe szorítani a portugál csillag jövőjéről szóló híreket és híreszteléseket, ám a nyári uborkaszezon kezdetével már semmi, még Ronaldo bokaműtétje sem szabhat gátat a világfutball főszereplőinek, hogy véleményt alkossanak a kérdésben: az Aranylabda egyik várományosa maradjon Manchesterben, vagy – tervei szerint – átigazoljon a spanyol királyiakhoz?

Bár a legmagasabb szint, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség vezérkara eddig kimaradt a sorból, Sepp Blatter elnök egy pillanat alatt behozta a lemaradást.

„A legfontosabb, hogy a játékost is meg kellene védenünk. Ha a futballista máshol szeretne játszani, megoldást kell találni a helyzetre, mert ha ott marad, ahol nem akar, sem a játékos, sem a klub nem jár jól. Én mindig a játékosokat védem: ha menni akar, hagyjuk elmenni – adta meg az alaphangot a Sky Sportsnak adott nyilatkozatában a svájci spordiplomata. – Eluralkodott

a modernkori rabszolgaság a labdarúgásban, úgy gondolom, itt-ott megveszik a futballistákat, aztán máshol túladnak rajtuk. Mi most megpróbálunk beavatkozni ebbe az ügybe. A Bosman-szabályra a klubok hosszú távú szerződésekkel reagáltak, hogy ezáltal megtarthassák a játékosaikat, akiknek így nem maradt más választásuk, ha távozni akarnak, ki kell fizetniük a szerződésükből fennmaradó részt.”

Mint látható, az állásfoglalás nemcsak Blatter diplomáciai érzékéről tesz tanúbizonyságot – elvégre az érintettek, Cristiano Ronaldo és a Manchester United neve egyszer sem tűnt fel a nyilatkozatban –, hanem támadást indít az elitklubok ellen, kétségbe vonja a Bosmanszabály létjogosultságát, valamint burkoltan az Európai Labdarúgó-szövetséget (UEFA) is bírálja – és ezt természetesen az öreg kontinens testületénél sem hagyhatták szó nélkül.

„Érdemes emlékeztetni rá, hogy a rabszolgák egyetlen rabszolgatartó rendszerben sem kaptak fizetést – vágott vissza a FIFA első emberének William Gaillard, az UEFA kommunikációs igazgatója, Michel Platini elnöki tanácsadója. – Úgy tűnik, a klubok és a játékosok már azelőtt megkezdik a tárgyalást a távozásról, hogy a futballista szabaddá válni. Ez a Bosman-szabály következménye, ami ellen semmit sem tehetünk. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a játékosok hatalma sokkal nagyobb, mint húsz évvel ezelőtt, és kétségtelen, hogy az ügynökök is sokkal nagyobb hatalommal bírnak, mint két évtizede. Való igaz viszont, hogy a bérek ellenőrizhetetlenné váltak, és ezt jó néhány klub példája bizonyítja.”

A Manchester United persze nem sorolja magát e sportszervezetek közé, ám a játékosok döntési szabadságát illetően egyetért az európai testület véleményét tolmácsoló Gaillarddal. Ahogy a manchesteriek szóvivője fogalmazott: „Valamennyi futballistánk – ahogy más kluboké is – nyílt és szabad tárgyalásokat követően írják alá a szerződésüket. Többségük ráadásul a FIFA által regisztrált ügynök közvetítésével érkezik hozzánk.”

Magyarán: a nemzetközi testület a maga portáján söprögessen.

A „modernkori rabszolgák” felszabadításán fáradozó Blatter kitartását ismerve erre persze kevés az esély.

Mint egykor a népszerű Rabszolgasorsban: folytatása következik…