Újpesti hőguta: négy meccs, négy vereség

Amíg az elmúlt évek felkészülési időszakát enyhén szólva is optimista nyilatkozatokkal tette színesebbé az újpesti vezetőség, a lila-fehérek nyári alapozása a rosszul sikerült gyakorlómérkőzések miatt került fókuszba: noha Szentes Lázár együttese papíron erős ellenfelekkel csapott össze az elmúlt hetekben, és több fiatalnak is lehetőséget adott a találkozókon, a szurkolók – két és fél héttel a bajnoki rajt előtt – már azt a csapatot látnák szívesen, amelyik az új igazolásokkal kiegészülve ősztől a dobogóért küzdhet. Ám hiába mutatkozott be az Újpestben az osztrák Kärntenből hazatérő Kabát Péter, s lépett pályára az előző évadban a DVTK színeiben 14 bajnoki találatig jutó Simon Attila, a négy külföldi rivális megverte a lila-fehéreket. Szentes Lázár a kemény felkészülésnek tudja be a vereségeket, s nem tulajdonít különösebb jelentőséget az eredményeknek.

„Amíg akadnak olyan csapatok, amelyek a hosszú alapozás alatt mintegy »pihenésre« használják a gyakorlómérkőzéseket, nálunk a terhelés fokozása a cél az edzőmeccseken – mondta

Szentes Lázár. – Lehet engem hibáztatni a vereségek miatt, de aki azt gondolja, hogy az edzőmérkőzések eredményeiből bármiféle messzemenő következtetés levonható, az nincs tisztában a felkészülési időszak hangsúlyos feladataival. Nem túlzás s legfőképpen nem frázis az a megállapítás, hogy kemény munkán vagyunk túl. Jó körülmények között, a terveknek megfelelően készülünk, s tudatosan vállaltuk az erős csapatok elleni edzőmeccseket. Bő a keret, ezért arra törekedtünk, hogy megosztva a társaságot mindenki megfelelő terhelést kapjon. Tudtuk, hogy gyors, agresszív, a magyarnál modernebb felfogásban játszó csapatok várnak ránk, de mert tanulni szeretnénk, s legfőképpen előrelépni, vállaltuk a sorozatot.”

Mindenesetre már az edzőmeccseken látható volt, hogy széles taktikai repertoárral játszó gárda lesz az őszi Újpest: amellett, hogy Szentes Lázár különböző taktikai utasításokkal küldte pályára a labdarúgókat, az együttest más-más szerkezetben szerepeltette. S noha egyelőre nem volt gyümölcsöző sem a 4–2–2-es, sem pedig a 3–5–2-es felállás, a következő hetekben megszülethet a nyerő taktika.

„A kívülállók, a szurkolók, az újságírók természetesen egyelőre csak azt látják, veszítettünk – folytatta a szakember. – De ennél sokkal fontosabb a mutatott játék, a gyakorolt taktika alkalmazása. A vereségek ellenére mondhatom, hogy megálltuk a helyünket például az orosz élvonalban szereplő és már bajnoki formában futballozó Tom Tomszk vagy az ukrán középcsapat, a Karpati Lviv ellen – ez utóbbi találkozón zömmel tizennyolc-tizenkilenc éves játékosokból álló csapatom csupán kettő egyre maradt alul. Azon vagyunk, hogy mindenki a lehető leghoszszabb ideig maradjon a pályán, csak azokat cseréljük le, akik nem bírják erővel. A rajtig még két és fél hét van, addig akár Tibetig is elgyalogolhatnánk, ám sétáról szó sincs. Folytatódik a kemény munka, majd tizenkilencedikén következik a főpróba, amikor terveink szerint a szintén jelentős játékerőt képviselő Levszki Szófia ellen játszunk.”