Kímélő menetben is a legjobbak között

Harmincnyolc éves, és ha jól tudom, éppen most írta alá a kétéves szerződéshosszabbítást. Tulajdonképpen meddig akar futballozni? Szeretné, ha együtt emlegetnék a nevét Sir Stanley Matthewséval, aki ötven fölött is profi játékos volt?Harmincnyolc éves, és ha jól tudom, éppen most írta alá a kétéves szerződéshosszabbítást. Tulajdonképpen meddig akar futballozni? Szeretné, ha együtt emlegetnék a nevét Sir Stanley Matthewséval, aki ötven fölött is profi játékos volt?

Valóban most írtam alá a szerződéshosszabbítást a Haladásnál, ami azt jelentheti, hogy negyvenévesen még remélhetőleg az élvonalban futballozhatom – válaszolt Kuttor Attila.

– De írja csak le nyugodtan, ha rajtam múlik, menet közben újra hosszabbítok: addig játszom, ameddig csak bírok. Ha a szervezetem s persze a klubvezetők engedik, negyvenhárom esztendősen is becsúszó szerelésre vállalkozhatom az NB Iben.

Azt nem hiszem, hogy időnként nem sajog mindene, és nem érzi magát úgy, mint Bagaméri, a filmbeli fagylaltos kutyasétáltatás után...

Kímélő menetben futok. Ez azt jelenti, hogy nem edzem úgy és annyit, mint a többiek, speciális munkát végzek, de szerintem ez így van rendjén. Egy harmincnyolc éves szervezet bizony már nehezebben regenerálódik.

Ettől függetlenül elképzelem, hogy ott sprintel majd a villámléptű Arsenal-támadó, Emmanuel Adebayor mellett...

Nagy élmény lesz, az biztos. Őszintén szólva kicsit pesszimista voltam, nem hittem, hogy valóban jön az Arsenal Szombathelyre, de most már kénytelen vagyok komolyan venni. Játszottam én korábban sztárok ellen, a norvég Tore André Flo és az ausztrál Mark Viduka például kemény ellenfél volt, de az Arsenal Robin van Persie-vel, Theo Walcott-tal és Adebayorral azért más. Telt ház, fantasztikus hangulat, nekünk életreszóló emlék – kell ennél több? Azt persze csak halkan mondom, hogy nem szeretnék a londoni csatárok után futni, mert akkor már esélyem sincs a labdaszerzésre. Jöjjenek inkább szembe velem.

Mit gondol, mire lehet képes a Haladás az NB I-ben?

Rögtön tisztáznunk kell valamit: mást sem hallok mostanában, mint hogy micsoda pénzek vannak Szombathelyen, mesebeli fizetésekről suttognak, holott a Haladás a költségvetése alapján alighanem csak a bentmaradásért küzdhet. Hol vagyunk mi a Debrecentől, az Újpesttől, az MTK-tól, a Győrtől, a Honvédtól, a Fehérvártól vagy éppen a Pakstól, a Nyíregyházától?! De ahogy mondani szokták, a futballban a pénz határozza meg ugyan a nagy dolgokat, ám a pályán lelkesedéssel, akarattal, hittel sok mindenre képes lehet egy csapat. Emlékszem, néhány éve még Siófokon hárman kezdtük meg a felkészülést, aligha volt meglepő a Nemzeti Sport tippje, amelyben az utolsó helyre sorolt bennünket. Mi ezt az oldalt kiszögeztük az öltözőben, és emlékezzen vissza, a télen a Balaton FC Csertői Aurél vezetésével az első helyen fordult. Mondom, csodák olykor vannak...

Csaknem húsz éve NB Ies futballista, mi motiválja még?

Most mindenekelőtt az, hogy a barátaim a főnökeim. Természetesen egészen más tárgyalni a tulajdonosi szerepkörben lévő Illés Bélával és Halmai Gáborral. Már rég nem a pénzen van a hangsúly, sokkal inkább összefogáson. Ők bíznak bennem, én pedig a családommal egyeztetve újra nekidurálom magam. Jó most Szombathelyen futballozni, a szurkolók szeretnek minket, a csapat pedig érzésem szerint megkapaszkodik az NB I-ben. S akkor még nem is beszéltem arról, hogy a huszonkettedik fordulóban – persze, ha nem jön közbe valamiféle sérülés vagy eltiltás – elmondhatom magamról, megelőztem Illés Bélát, és én vagyok a magyar NB I csúcstartója. Kell ennél nagyobb motiváció?