Jobbak voltak a kiválónál
Borozgatott – a barátaival.
Egy órával az Európa-bajnoki döntő lefújása, az összes ceremoniális hókuszpókusz lecsengése után senki sem zargatta. Két hónappal ezelőtt ez abszurd lett volna: a nyílt színi, zavartalan poharazgatás. Akkoriban – látó- és hallótávolságon belül, mégis láthatatlanul – testőrnek álcázott kerubok óvták minden lépését, az Ernst Happel Stadion sajtóközpontjában viszont nyomát sem láttuk a humanoid pitbulloknak. Tényleg „Average One” – hétköznapi figura, manapság még munkanélküli is.
Május elején is így becézték, amikor még élt az esély, hogy történelmet ír a Chelsea-vel, csakhogy mind a Bajnokok Ligájában, mint a Premiershipben akadt nála picit szebb, picit jobb: a Manchester United és Sir Alex Ferguson.
Avram Grant mindettől függetlenül „arc”, s feltétlenül közvetlenebb londoni rossz szelleménél, az időközben az olasz Interhez szegődő, pökhendi „Special One” José Mourinhónál.
Kitűnően szervezett, jó színvonalú Európa-bajnokság volt, jó néhány, minőségileg szerintem minden igényt kielégítő mérkőzéssel – mondta a villáminterjús felkérést nem, a felajánlott széket viszont visszautasító izraeli menedzser.
Megérdemeltnek tartja a döntőbeli spanyol sikert?
Abszolút mértékben. Luis Aragonés együttese lényegesen jobb teljesítményt nyújtott a fináléban a német válogatottnál, technika és taktika terén is magasan ellenfele fölé nőtt.
Melyik válogatott tette önre a legjobb benyomást?
A spanyol. És nem azért, mert végül aranyérmes lett. A friss Európa-bajnok végig meggyőző, kiegyensúlyozott produkcióval rukkolt ki, tulajdonképpen csak az olaszokkal szenvedett meg, de véleményem szerint a negyeddöntőben is rászolgált a sikerre.
Sokan a hollandokat vagy az oroszokat említették erre a kérdésre.
Közös bennük, hogy nem jutottak be a döntőbe, csak éppen ellentétes utat jártak be: a hollandok kivételesen jól, az oroszok ugyanakkor balszerencsésen kezdtek. A nyolc között tulajdonképpen kioltották egymást: Guus Hiddink együttese kiütötte a hollandokat, de szellemileg ez olyan óriási igénybevétel volt a részéről, hogy az elődöntőben egyetlen percre sem bírt szabadulni a spanyolok szorításából, hiányzott az az ötletesség, a kreativitás, ami addig jellemző volt rá. Ezért is gondolom azt, hogy a spanyol volt ennek a sorozatnak a topcsapata: jobb a kiválónál.
Ön szerint ki volt a spanyolok vezéregyénisége?
Talán Iker Casillas. Megingás nélkül védett, ráadásul a tizenegyespárbajt régóta nem nyerő válogatottján még ebben a műfajban is segíteni tudott. Nem lett a torna gólkirálya, de engem Fernando Torres futballja is lenyűgözött, ahogy Cesc Fabregasé is.
Úgy tűnt, a németeknek inkább hátrányt jelentett Michael Ballack szerepeltetése. Ha három napig valóban a vádlijával bajlódott, ön szerint jó döntés volt bevetni?
Joachim Löw nyilván megkérdezte Ballacktól, képesnek érzi-e magát arra, hogy pályára lépjen, hogy végigjátssza a mérkőzést. A jelek szerint igen volt a válasz. A gond nem is ezzel van: Ballack ragyogó futballista, tudom, hiszen a Chelsea-ben a kezem alatt dolgozott, de nem a megfelelő poszton vették számításba. Michael Ballacknak nem közvetlenül a csatárok mögött kell helyezkednie, mélyebbről kell indulnia – rosszul sáfárkodtak a képességeivel.
Ergo Joachim Löw hibázott.
Ezt nem mondtam. Egyszerűen csak másként gondolkodunk ugyanarról a futballistáról, a benne rejlő lehetőségekről.
A karrierje következő lépésén nem morfondírozik?
Most nem. Arra vágyom, hogy végre a családommal lehessek. Nem mondhatja, hogy sokat kérek…
