Baranyai a kiválasztott

Nem volt irigylésre méltó helyzetben a Magyar Súlyemelőszövetség vezetősége, hiszen csaknem azonos képességű három versenyző közül kellett kiválasztania, melyikük képviselje az országot Pekingben az egyetlen kivívott olimpiai kvóta birtokában. Ádám Róbert (56 kg), Baranyai János (77) és Nagy Péter (+105) két hónapja készült, hogy meggyőzze a vezetőket, és a bizonyítás napja pénteken jött el. Délután fél háromkor amolyan éles teszten kellett megfelelniük a kívánalmaknak, majd fellépésüket követően nem sokkal Juhász István szövetségi kapitány az NYVSC emelője, Baranyai János mellett tette le a voksát.

Hármójuk közül Baranyai a legnevesebb, hiszen a 2004-es junior-világbajnokságon 85 kilóban ezüstérmet szerzett öszszetettben, szakításban pedig a dobogó tetejére állhatott. Az NYVSC sportolója ezúttal is mintaszerűen tette a dolgát, 332 (150, 182) kilót teljesített, amely 77 kilósként egyéni rekord. Nagy Péter 15 kilót tett rá egyéni legjobbjára, és 395 (180, 215) kilóval fejezte be a tesztet. Ádám Róbert 240 (105, 135) kilóval bánt el, ami nem rossz, de az előbbi két versenyzőnek volt nagyobb esélye az olimpiai indulásra – végül Baranyai János örülhetett.

„Nagy Peti és Baranyai Jani is remekül dolgozott, teljesítményük nagyjából egyenértékű – mondta Juhász István. – A döntésnél figyelembe vettük, hogy testsúlyukhoz képest mit értek el, és azt, hogy az olimpián várhatóan milyen mezőny gyűlik össze súlycsoportjukban. Ez alapján sem volt számottevő különbség, de eddigi eredményeit, hozzáállását, sportszerűségét figyelembe véve Baranyai mellett döntöttünk.”

Mondani sem kell, majd kibújt a bőréből az Oroszlányból elszármazott emelő: „Most már tényleg felszabadultam, bár engem inkább spannolt, mintsem idegesített a lehetőség – mondta a 24. születésnapját kedden ünneplő fiatalember, akinek gyakorlatait Oroszlányból átugró édesapja is végignézte. – Apu azt mondta, nagyon gördülékenyen mozogtam, látszott, hogy jó formában vagyok.”

Idősb Baranyai János avatott szakértő, hiszen fiához hasonlóan ő is junior-világbajnoki címig és ezüstéremig jutott annak idején – csakhogy az olimpia kimaradt az életéből…

Baranyaival ellentétben Nagy nehezen tért magához a döntést követően, sőt egyáltalán nem tudta még feldolgozni: „A könny is kicsordult a szememből, nem tudtam még megnyugodni. Nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni a történtekhez, legfeljebb annyit, hogy nem értek egyet a döntéssel. De lehet, hogy csak a felindultság beszél belőlem.”