A legjobbakkal a világbajnok ellen

Nehezen térünk magunkhoz. Ülünk a spanyol sajtótájékoztatón, szemben – tőlünk cirka 30 méterre – Luis Aragonés.

Csend van.

Még mindig.

Kínos.

Az „Hortalezai Bölcs” lassan aláereszkedő szemhéja mögül kémleli az embermasszát – az élmény őt is letaglózza.

Nyilván éppen angyal száll el fölöttünk, más indokot hirtelenjében nem tudunk előhozni, miért süllyed fojtó hallgatásba a két perccel korábban még ordenárén harsány spanyol médiahad.

Szemeznek a felek – egy percig.

Végre megérkezik az első kérdés, de a „hősnek” izgalmában elcsuklik a hangja.

Plácido Domingo elsülylyedne szégyenében.

Aragonés viszont felébred szundikálásából.

„Számunkra ez lesz a torna legfontosabb mérkőzése” – dörmögi a mikrofonba. Ha spanyolok lennénk, annyi elbukott nyolcad- és negyeddöntővel a hátunk mögött mi sem révednénk a távoli jövőbe.

„A görögök legyőzése óta minden másodpercünket az tölti ki, miként verhetjük meg a világbajnokot – folytatja. – Nem emelünk ki közülük senkit, mert nincs értelme. Toni kiváló csatár? Tudom. Figyelünk rá, de nem jobban, mint a többi pályára lépő olasz futballistára. Hariszteaszra is készültünk. Játékosaimat nem nyomasztja a tény, hogy a világbajnokkal találkoznak. Jók vagyunk.”

Vita nincs, tényleg jók. A második soruk is – legalábbis Aragonés szerint, aki különleges bókot bont ki. Ritkán dicsér.

„Az irányításom alatt talán sohasem játszott olyan céltudatosan és összeszedetten a válogatott, mint a görögök elleni mérkőzés második félidejében, ami jó előjel az olaszok ellen találkozóra. Mi a tervünk? Kerül, amibe kerül, de legyőzzük őket! A világbajnok játékstílusa óriási változáson ment keresztül, támadóbb szellemben futballozik. Rajtunk ugyanakkor egy régebben kevésbé jellemző vonás is megfigyelhető: nagyon jó arányban használjuk ki helyzeteinket.”

Iker Casillas pedig, mint hét-nyolc éve folyamatosan, zseniális – a kapuban.

Mert az olaszok kiejtéséhez azért egy jó kapus is kell.

Hogy Aragonés a madridit, netán Gigi Buffont tartja-e a legjobbnak?

„Gyűlölöm ezt a fajta megközelítést. Mi az, hogy numero uno? A spanyol válogatott kapitányaként mit várnak tőlem? Nálam Casillasnál nincs jobb kapus, Xavinál nincs jobb irányító, Ramosnál pedig nincs jobb jobbhátvéd!”

Ennél a pontnál a mi szavunk is elakad.

Legutóbb Aragonés verbálisan – nagyközönség előtt – porig alázta a Real bekkjét, megkérdőjelezve elhivatottságát.

Most ő a király.

Don Luis csodás pedagógus – vagy értesült a magyarországi tanárverésekről…