Nehezen térünk magunkhoz. Ülünk a spanyol sajtótájékoztatón, szemben – tőlünk cirka 30 méterre – Luis Aragonés.
Csend van.
Még mindig.
Kínos.
Az „Hortalezai Bölcs” lassan aláereszkedő szemhéja mögül kémleli az embermasszát – az élmény őt is letaglózza.
Nyilván éppen angyal száll el fölöttünk, más indokot hirtelenjében nem tudunk előhozni, miért süllyed fojtó hallgatásba a két perccel korábban még ordenárén harsány spanyol médiahad.
Szemeznek a felek – egy percig.
Végre megérkezik az első kérdés, de a „hősnek” izgalmában elcsuklik a hangja.
Plácido Domingo elsülylyedne szégyenében.
Aragonés viszont felébred szundikálásából.
„Számunkra ez lesz a torna legfontosabb mérkőzése” – dörmögi a mikrofonba. Ha spanyolok lennénk, annyi elbukott nyolcad- és negyeddöntővel a hátunk mögött mi sem révednénk a távoli jövőbe.
„A görögök legyőzése óta minden másodpercünket az tölti ki, miként verhetjük meg a világbajnokot – folytatja. – Nem emelünk ki közülük senkit, mert nincs értelme. Toni kiváló csatár? Tudom. Figyelünk rá, de nem jobban, mint a többi pályára lépő olasz futballistára. Hariszteaszra is készültünk. Játékosaimat nem nyomasztja a tény, hogy a világbajnokkal találkoznak. Jók vagyunk.”
Vita nincs, tényleg jók. A második soruk is – legalábbis Aragonés szerint, aki különleges bókot bont ki. Ritkán dicsér.
„Az irányításom alatt talán sohasem játszott olyan céltudatosan és összeszedetten a válogatott, mint a görögök elleni mérkőzés második félidejében, ami jó előjel az olaszok ellen találkozóra. Mi a tervünk? Kerül, amibe kerül, de legyőzzük őket! A világbajnok játékstílusa óriási változáson ment keresztül, támadóbb szellemben futballozik. Rajtunk ugyanakkor egy régebben kevésbé jellemző vonás is megfigyelhető: nagyon jó arányban használjuk ki helyzeteinket.”
Iker Casillas pedig, mint hét-nyolc éve folyamatosan, zseniális – a kapuban.
Mert az olaszok kiejtéséhez azért egy jó kapus is kell.
Hogy Aragonés a madridit, netán Gigi Buffont tartja-e a legjobbnak?
„Gyűlölöm ezt a fajta megközelítést. Mi az, hogy numero uno? A spanyol válogatott kapitányaként mit várnak tőlem? Nálam Casillasnál nincs jobb kapus, Xavinál nincs jobb irányító, Ramosnál pedig nincs jobb jobbhátvéd!”
Ennél a pontnál a mi szavunk is elakad.
Legutóbb Aragonés verbálisan – nagyközönség előtt – porig alázta a Real bekkjét, megkérdőjelezve elhivatottságát.
Most ő a király.
Don Luis csodás pedagógus – vagy értesült a magyarországi tanárverésekről…
