Öntörvényű zseni

2002 nyara, Uherské Hradiste. A nagy csehországi árvíz ideje. A Detroit Red Wings négy Stanley-kupa-győztes hokisa jótékony céllal végigturnézza mindegyikük szülővárosát a kupa társaságában. A morvaországi kisváros Ladislav Kohn otthona, de hiába van ott ő, Jirí Slegr és Jirí Fischer (parádés játékosok, főleg az utóbbi kettő), a négy muskétás közül a legkisebb „lopja el” a show-t.

„Dominikoví! Dominikoví!” – sikoltoznak szinte önkívületben a szent autogramfüzeteiket a rendezőkre bízó kisgyerekek, és a papírok kézen-közön el-, majd hiánytalanul visszajutnak hozzájuk a legnagyobb sztár aláírásával – ez Dominik Hasek. 1997 tele, San José Arena, az NHL 47. All Star-gálája. A harmadik harmadban már 11–6-ra ég a Nyugati főcsoport csapata Kelet válogatottja ellen, az utóbbi kapujában egy sovány figura. Lövik jobbról, lövik balról, de ő vetődik, repül, kinyúl, és mindent hárít. A kispadon a csapattársak, akik minden más meccsen ellenfelek: Mark Messier, Mario Lemieux, Peter Bondra, Eric Lindros és a többi hokiistenség. Valamelyik megdöbbentő védés után az egyik hitetlenkedve-kacagva odakiált a másiknak: „Ő a Dominátor! A Dominátor most velünk van!”

Mintha a sportág legnagyobbjai valami náluknál is ezerszer hatalmasabb szuperhősről beszélnének. Az elismert zseni: Dominik Hasek.

18 perc alatt húsz lövést fog meg, de a 21.-re Owen Nolan kilép szólóban, korizás közben rámutat a bal felső sarokra, majd be is varrja oda, ahová ígérte – Hasek tehetetlenül, dühösen korcsolyázgat fel-alá. Ilyen is tud lenni.

2002 tavasza. Detroit–Colorado, a gyűlölt riválisok. Az Avalanche kapuja mögött kisebb bunyó kezd kialakulni. A Detroit kapusa ezerrel dönget át a pályán, hogy ő is kivehesse belőle a részét, de mielőtt rávethetné magát Patrick Roy-ra, a coloradói ellenségre, felbukik egy eldobott ütőn, és a hős lovag fenéken csúszva érkezik meg a csatába, páros lábbal rúgva fel Roy-t, majd a bírók szétválasztják őket. Legendás Hasek-pillanat ez is.

1998 tele, Nagano, téli olimpia. Hokidöntő. Csehország– Kanada 1–1 a hosszabbítás után. Jöhet a szétlövés. Ám a cseh kapus mindenkit megbabonáz. Theo Fleury a lába között akar ellőni – reménytelen. Ray Bourque a lepkés oldalon akarja megtréfálni – hiába. Joe Nieuwendyk el akarja húzni mellette a korongot – ő odaér a mamuttal. Eric Lindros (micsoda nevek…) elé kivetődik – ő is ront. Brendan Shanahan elől már az egész kaput kitakarja – olimpiai bajnok Csehország, úgy, hogy a kapus mind az öt lövést hárította a szólópárbajban! Emberünk páros lábbal, korcsolyában, teljes kapusfelszerelésben ugrál – felejthetetlen látvány. Prágában a „Haseket elnöknek!” – rigmus járja az utcákon, úgyhogy gondol egyet, és felhívja Václav Havel államfőt, hogy ne aggódjon. Ez a tréfás fickó is ő. 1997 tavasza. Buffalo. Az első számú kapus sérülés miatt nem vállalja a játékot a playoffban az Ottawa ellen, de egy újságíró megtudja, hogy csak kisebb ficama van, és leszedi róla a keresztvizet a Buffalo Newsban, és azt is megírja róla, hogy ki akarja golyózni a sikeredző Ted Nolant. Néhány nappal később interjút kérne a kapustól, aki üvölteni kezd vele, fellöki, majd letépi róla az inget. Fél év múlva Nolan már nem edző, a kapuvédőt pedig annyira fütyülik saját szurkolói Buffalóban, hogy a hangszórókból folyamatos tapsorkánt kell bejátszani, hogy kicsit javítsanak a helyzeten. Ez a vadember ugyancsak Hasek.

2001 tavasza. A már legendává váló kapus finoman megzsarolja a Buffalo Sabres vezetőségét, hogy vagy elengedik Detroitba viszonylag olcsón, vagy visszavonul, és akkor nem kapnak érte semmit. Mit tehetnek? Elengedik. Egy év múlva megnyeri élete első Stanleykupáját a Red Wingsszel – és azon nyomban visszavonul.

„Még egy évet! Még egy évet!” – skandálják a bajnoki címet ünneplő drukkerek Detroitban, hiába. Hát ez is Hasek.

2003 nyara. Hősünk (aki pihenés közben verekedésbe keveredett egy barátságos görhokimeccsen) jelzi, hogy mégis visszatérne. Épp csak a Red Wingsnek van már két jó és drága kapusa... Ezzel együtt – többek között azért, hogy a cseh nehogy a rivális Coloradóhoz menjen – szerződtetik szerény hat millió dollárért, pedig tudják, hogy sérülékeny. Nem szívbajos, aláír. Hasek…

Aztán 14 meccs után megsérül, és már nem is tér vissza. Járna neki a hatmillió, de míg sérült, nem kér fizetést – összesen hárommillió dollárról mond le. Ez a nagylelkű figura ugyancsak ő.

2006 nyara. Hasek 41 évesen harmadjára is aláír a Detroithoz. Ezúttal bagóért, 750 ezer dollárért, hogy legyen miből megerősíteni a csapatot. Jól véd, a sérülések is elkerülik (kímélik is), mégsem nyernek kupát, úgyhogy marad még egy esztendőt. A maximalista Hasek.

2008 tavasza. Hasek szekere már az alapszakaszban is döcögött, a Nashville elleni rájátszásban betlizik, úgyhogy lecserélik Chris Osgoodra, akit – hiába nyert előtte maga is két bajnokságot a Wingsszel – a cseh érkezésekor szívfájdalom nélkül akolbolítottak ki Detroitból. De semmi féltékenység: emberünk tökéletesen alájátszik a váltótársnak, segíti edzésen, támogatja a pályán kívül. Osgood élete legjobb teljesítményével a nagybajnoki címig vezeti a Detroitot, és a győzelem után Hasekkel való örök barátságáról beszél.

2008 nyara. Dominik Hasek 43 évesen bejelenti visszavonulását – ezúttal valószínűleg véglegesen.