A magyarázat egyszerű: három világbajnoki arany-, négy ezüstés két bronz-, kilenc Európabajnoki arany-, valamint négy olimpiai ezüstérem. Ez az alpesi országokba utazó spanyol játékosok gyűjteménye, e medáliák megszerzése vértezte fel Luis Aragonés embereit a rutinnal, amely ma már a világ minden válogatottját óvatosságra inti, ha a selecciónnal találja magát szembe. S bizony, ha hozzávesszük, hogy az Oroszország elleni előzetes kezdőcsapatból csupán a valenciai David Villa és a brazil származású Marcos Senna nem állt még dobogón valamely korosztályos világeseményen, a szbornaja sem számíthat sétagaloppra Fernando Torresék ellen.
Közülük ketten ráadásul már tizenegy évvel ezelőtt megszerezték kollekciójuk első darabjait, Xavi Hernández és Iker Casillas a 17 éven aluli válogatott tagjaként a harmadik helyen végzett az egyiptomi világbajnokságon, sőt a Real Madrid kapusa az U16-os csapat Eb-sikerében is főszerepet játszott: az Ausztria elleni fináléban ő hárította a mindent eldöntő tizenegyest. A Zamora-díjas játékos két évvel később a nigériai vb-n is hasonlót produkált, a 20 éven aluli együttes tagjaként akkor a négy közé jutásért védte ki Mali utolsó kísérletét, míg a Japán elleni döntőben (4–0) csak a kispadról izgulhatott társai sikeréért.
Hozzá hasonlóan egyébként a két barcelonai középpályás, Xavi és Andrés Iniesta is három éremmel büszkélkedhet: előbbi U17 bronzérme mellett az U20 és az olimpiai válogatott tagjaként is dobogóra állhatott, míg a jobbszélső a 2003-ban szerzett 20 éven aluli vb-ezüst mellett – ebben egyébként Sergio García is döntő érdemeket szerzett – az U16-os és az U19es együttessel is a kontinens legjobbjának bizonyult. A sydneyi játékokon döntőt játszó csapatban ott volt a védelem három alapembere, Carles Puyol, Carlos Marchena és Joan Capdevila is, ám az ő közreműködésük is kevésnek bizonyult az olimpiai diadalhoz, hiszen a tizenegyesrúgások után Kamerun ünnepelhetett. S bár rajtuk kívül David Silva, Cesc Fabregas, Rubén de la Red, Pepe Reina és Álvaro Arbeloa nevét sem feledhetjük ki e felsorolásból, Fernando Torresét külön is ki kell emelnünk; a Liverpool sztárja nemcsak két Európa-bajnoki aranyéremmel dicsekedhet, hanem azzal is, hogy mindkétszer (2001: U17, 2002: U19) az ő találata döntött az Eb-trófea sorsáról.
Arról persze a spanyol sajtóban is megoszlanak a vélemények, hogy az utánpótlástornák tekintélyt parancsoló eredménysora után Aragonés fiai mit mutatnak a kontinensbajnokságon, azt viszont az utóbbi tizenhat – veretlenül megvívott – meccs bizonyította: a csapat felnőtt a feladathoz.