Saját forrásból – sikeresen

Az Elektromos név hallatán a kézilabdabarátokban nem csupán a Cséfay Sándor nevével összeforrott nagypályás együttes nyolc bajnoki címe, illetve az utódok négy-négy kispályás bajnoki és Magyar Kupa-diadala idéződik fel, hanem elismeréssel emlegetik a mindig kiváló utánpótlás-nevelő munkát is, amely olyan klasszis válogatottakat adott a sportágnak, mint Vass Károly, Vass Sándor, Ágoston György, Zalai Tamás, Bakos István, Kovács Mihály, Kertész Balázs, Pásztor István, Borsodi Péter, Forgács Gyula, Lendvay Péter, Tóth József és Harsányi Gergely.

Ezt a hagyományt igyekszik továbbvinni a nemzetközi szintű férfi kézilabda napjainkra egyetlen fővárosi reprezentánsa, a Pestszentlőrinc-Elektromos-Rév KC is, amelyet a XVIII. kerületi önkormányzat, a Budapesti Elektromos Művek Nyrt., valamint a Rév és Társai Kereskedelmi Zrt. mellett számos kisebb szponzor is támogat. A szakosztály legfőbb célja, hogy felnőttegyüttese úgy próbáljon meg lépést tartani a vezető klubokkal (Veszprém, Szeged, Dunaferr), hogy keretét folyamatosan saját nevelésű játékosokkal tölti fel.

A szakosztály kitűnően bevált működési modelljéről azért érdemes részletesebben szólni, mert példa lehet a soksok, szerény körülmények között dolgozó, ám jó eredményekre vágyó egyesületnek.

A PLER KC kézilabda-piramisa széles alapokon nyugszik, hiszen a serdülőkorosztályban négy (!) csapatot versenyeztetnek: Pribék István (a korábbi válogatott veszprémi, majd Tromos-beállós) Elektromos, Vlagyimir Golovin (a Szolnok, majd a Százhalombatta egykori kitűnő irányítója) PLER II, Szabó Lászlóné (a serdülőválogatott edzője) Csanádi-PLER néven vezet csapatot, míg Hutvágner István a PLER I-et dirigálja. Munkájuk eredményességét jól tükrözi, hogy a PLER I az utóbbi négy évadban az országos nyílt serdülőbajnokságban három arany- és egy ezüstérmet szerzett.

A serdülőcsapatokból kiöregedő, valamint az ország különböző részeiből érkező tehetséges játékosok az ifj. Kiss Szilárd által irányított ifjúsági csapatba kerülnek. Ez az együttes hasonló sikerekkel büszkélkedhet: korosztályában az idén – 2005 után ismét – bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett (persze a közben elért egy-egy második és harmadik helyezés miatt sem kellett szégyenkeznie).

Az ifiből szinte egyenes út vezet a felnőttegyüttesbe. Nagy Károly vezetőedző bajnoki és MK-4. helyezett csapatában a minap lezárult évadban stabilan négy, esetenként pedig további öt ifjúsági korú játékos szerepelt. Rajtuk kívül a felnőttkeretnek csupán három olyan tagja volt, aki korábban nem volt a PLER vagy jogelődjei ifjúsági csapatainak játékosa.

Vajon miért tudnak a szakosztály együttesei évről évre ilyen jól szerepelni és párhuzamosan ennyi tehetséget nevelni?

Az egyik nagyon fontos tényező az iskolai háttér. A klub, valamint a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium (utóbbi intézmény igazgatóhelyettese a már említett Szabó Lászlóné) közötti példás együttműködésnek köszönhetően a fiatalokat kollégiumban tudják elhelyezni, és egyszerűbb tanulmányi és sportelfoglaltságaik egyeztetése. Ennek is köszönhető, hogy a szülők jó szívvel engedik gyerekeiket az ország legtávolabbi részeiből is a PLER-be kézilabdázni.

A jó minőségű munkához megfelelő sportlétesítményekre is szükség van. A szakosztály csapatai használhatják az iskola Várna utcai termét, a Lőrinci sportcsarnokot és a két éve épült Pestszentimrei sportkastélyt, valamint az egyedülálló adottságokkal büszkélkedő Elektromossporttelepet.

Óriási a jelentősége a szakmai stáb összetételének. A felnőttegyüttes vezetőedzőjétől a serdülőkkel foglalkozó edzőkig bezárólag a PLER-ben csak olyan szakemberek dolgoznak, akiknek hatalmas a tapasztalatuk, utánpótláscsapataik pedig számos kiemelkedő eredményt értek el (elegendő, ha csak Nagy Károly egykori szolnoki vagy ifj. Kiss Szilárd veszprémi sikereit említjük).

A játékosok fejlődéséhez nagymértékben hozzájárul a szakosztály egyik specialitása, az úgynevezett felfelé versenyeztetés. Azon túlmenően, hogy a csapatok részt vesznek saját korosztályuk legmagasabb szintű versenyein, rendre beszállnak az idősebb korosztályok küzdelmeibe is. Például az ifjúságiak az NB I B-s felnőtt, míg a serdülők az NB I B-s ifjúsági bajnokságban edződnek, szereznek kellő erőnlétet és tapasztalatot. A fiatalok fejlődését emellett az egyénre szabott képzés is elősegíti. Ebben elméleti (például európai kupamérkőzések elemzése megadott szempontok alapján) és gyakorlati (terheléses technikai edzések) feladatsorok egyaránt helyet kapnak.

A sok edzés és verseny miatt kiemelten kell figyelni a terhelés és pihenés egyensúlyára. A szakemberek – egymással folyamatosan egyeztetve – csak olyan mértékben szerepeltetik csapataikban a fiatalokat, hogy egészségüket maximálisan védjék, s elkerüljék korai kiégésüket. A cél, hogy mindenkor a játék szeretete motiválja őket. Kiemelendő a szakosztályban uralkodó remek, szinte családias hangulat. Természetes, hogy a fiatalok megnézik az idősebbek mérkőzéseit, de ennek a fordítottja sem megy csodaszámba. Márpedig egy-egy serdülő- vagy ifjúsági korú játékos pályafutásában meghatározó élmény, ha a lelátóról saját példaképei figyelik a játékát, és tanácsokkal is segítik őt.

A PLER KC vezetősége reálisan ítéli meg a klub lehetőségeit, világos célokat fogalmaz meg a csapatoknak és a játékosoknak. A felnőttektől továbbra is elvárja, hogy a rutinos válogatott játékosok – a szerződését két évvel meghosszabbító Lendvay Péter és a Németországból családi okok miatt visszatérő Harsányi Gergely – vezérletével őrizzék meg helyüket a bajnokság élmezőnyében.

Az utánpótláscsapatoktól a saját korosztályukban éremszerzést, míg az idősebbek közötti küzdelemsorozatokban tisztes helytállást kérnek a vezetők. A legjobbaktól elvárható, hogy a korosztályos válogatottakban meghatározó szerepet töltsenek be az előttük álló nemzetközi versenyeken. Azokat a tehetséges játékosokat pedig, akik néhány év múltán kinövik a PLER-t, örömmel és büszkén látnák a legerősebb külföldi bajnokságokban, a német Bundesligában vagy a spanyol Liga Asobalban. Helyükre pedig a fiatalok újabb generációi léphetnek.