Sárga trikós fieszta

Ez a meccs, sorrendben a har madik, csaknem úgy kezdődött, hogy a második be sem fejeződött.

Szombaton a Falco két ponttal kikapott Körmenden, de nemigen tudott napirendre térni a vereség felett. A szurkolók, a játékosok és a vezetők egyértelműen a játékvezetők nyakába varrták a kudarcot, és a klub végül meg is óvta a végeredményt, arra hivatkozva, hogy két körmendi tripla is a támadóidő lejárta után esett, így még az is benne volt a pakliban, hogy a csapatok most lejátsszák a harmadik meccset, majd megismétlik a másodikat…

Erre azonban nem került sor: a szövetség illetékesei szerint a videofelvétel nem a Falco igazát bizonyítja, ezért elutasították az óvást, tehát a döntő haladhat tovább a tervezett kerékvágásban. Az indulatokat azonban nehéz kezelni. A szombathelyiek sérelmezték, hogy mindössze 200 szurkolójuk láthatta a helyszínen a körmendi mérkőzést, ráadásul szerintük a lefújás után a rendőrök oktalanul gumibotozták meg néhányukat – a megyei rendőrfőkapitány belső vizsgálatot indított az ügyben –, és internetes fórumukon több olyan bejegyzés is megjelent, amely körmendi szurkolók levadászására buzdított. A Falco tulajdonosai pedig úgy döntöttek, az ellenfél hívei 400 jegyet kapnak, nincs jegyelővétel, és csak az vehetett belépőt a kezdés előtt két órával, aki sárga pólóban, mezben, ingben vagy sálban állt sorba a pénztárnál. Erre állítólag azért volt szükség, mert a Körmendnek sok szurkolója él Szombathelyen, ők aligha szívesen öltenék magukra a vetélytárs színeit, és így el lehet kerülni a nemkívánatos keveredést a lelátón. Még az is elterjedt, hogy a házigazdák az iWiW-en gyűjtik össze az ellenfél szurkolóinak fényképeit, hogy nyakon csíphessék az esetleges „álruhás” körmendieket…

Ilyen lélektani felvezetés előzte meg a mérkőzést, ami eleve garantálta a paprikás hangulatot. Az esélytelenebbnek tartott vendégek edzője, Krivacsevics Dragoljub ugyanakkor higgadtan azt mondta a kezdés előtt, hogy ők csak a játékra összpontosítanak, az a céljuk, hogy a félelmetesen támadó Falcót 80 pont körül tartsák, mert alighanem kizárólag így lehet esélyük a sikerre. A szerb származású mester nem beszélt a levegőbe, csapata ugyanis feltűnő nyugalommal kezdte a mérkőzést, és kemény védekezésével nemigen tudtak mit kezdeni a hazai játékosok. A körmendieknek volt türelmük helyzetig játszani, bátran és pontosan vállalkoztak, és az első negyed derekára elhúztak hét ponttal.

Ekkor azonban jót tett az első időkérés az addig pontatlanul, sok hibával játszó Falcónak. Eladott labdák, célt tévesztett dobások jellemezték játékát, ám összekapta magát, és 8–2-es sorozattal felzárkózott. A Körmend ráadásul átállt zónára, nem számítva arra, hogy a házigazda dobóteljesítménye feljavul. A vendégek 23–19-re vezettek az első negyed hajrájában, és talán elképzelni sem tudták, hogy négy perccel később 37–23-at mutat az eredményjelző, de már nem a javukra… Mikalaj Aliakszejev tarthatatlan volt a palánk alatt, akkor szerzett pontot, amikor csak akart, Arnas Kazlauskas és Jara Rubin Doyne pedig mindig a legjobb pillanatokban helyezett el egy-egy triplát. A Falcónak ekkor nem volt gyenge pontja, a Körmendből pedig csak Jermaine Thomas és Fodor Gergely hozta magát, de ketten nem tarthatták a lépést a percről percre magabiztosabban játszó házigazdákkal.

Egy tripla híján 20 pontos különbség a nagyszünetben. Fel tud-e támadni a Körmend, vagy puszta formalitás a folytatás? – ez volt a második félidő nagy kérdése. Tulajdonképpen percek alatt kiderült, hogy az első felére nem, a másodikra igen a válasz, és hamar világossá vált az is, hogy a vendégek lélekben feladták a számukra ezúttal kilátástalan küzdelmet. Szombathelyi örömkosárlabda a pályán körmendi asszisztálással, felhőtlen boldogság a lelátó hazai részén – ennél több szót nem érdemel az utolsó két negyed.

A Falco tehát megtartotta pályaelőnyét, és ha a Körmend csütörtökön is csak kilenc percig lesz képes elfogadhatóan kosárlabdázni, már a negyedik mecscsen meglehet az új magyar bajnok.