nimális átfedést mutat. Az akkor Egervári Sándor gardírozta együttesből ez idő tájt hárman tagjai a kék-fehérek (bő) keretének – üzenetértékű: két légiós és egy magyar –, az NB III-as fiókcsapatban szereplő Goran Jezdimirovics, illetve Horváth Levente és Mladen Lambulics.
„Álljunk meg egy szóra: talán két vagy három alkalommal játszottam abban az MTK-ban, szóval az öt évvel ezelőtt történteket – az évkönyvnek ellentmondva – én nem úgy tartom számon, hogy aranyérmes lettem – hárította el a korábbi dicsőséget Mladen Lambulics, az MTK 35 éves szerb védője. – Csupán az őszi szakaszban szerepeltem az MTK-ban, aztán másfél évig Sopronban fociztam. Érdekes helyzet: ebben a városban érhetem el pályafutásom legnagyobb sikerét. Ebben a szezonban viszont valamivel jobb lesz az arányszám, azaz ez már érvényes idény, amelynek végén hiányérzet nélkül aranyérmesnek vallhatnám magam. Majdnem nyugdíjasként… Nem is olyan régen újabb egy évvel meghosszabbítottam a szerződésemet a Hungária körúton, de ha most nem lesz meg a bajnoki cím, tartok tőle, velem már nem is sikerülhet.
Jövőre sem. Öt-hat csapat nagyjából azonos eséllyel vág neki a következő évadnak, közéjük sorolom természetesen az MTK-t, de a jövő kiszámíthatatlan – a jelen viszont biztos.
Az aranyat rejtő ajtó megnyílt előttünk, éppen akkorát kell belerúgnunk, hogy gond nélkül besétálhassunk rajta. Nem számítottam rá, hogy a Paks pontokat vesz el a DVSC-től, de ha már így alakult, egyszerűen muszáj kihasználnunk az esélyt. Koncentráció, koncentráció és koncentráció. Ha ez rendben lesz, nem ér minket meglepetés. S talán már hétfő éjféltől szabadságra mehetünk.
Aranyos este lenne, annyi szent...”
Az őszi szezonban 3–0-ra legyőzött REAC mindazonáltal vagy így, vagy úgy, de királycsináló szerepet kapott a sorstól – és az MLSZ kisebb hatalmú, de megkerülhetetlen tényezőnek számító versenybizottságától.
Ha a rákospalotaiak legyőzik az MTK-t, a címvédő debrecenieket hozzák ziccerbe, vereségük ugyanakkor az MTK trónfoglalását tenné egyértelművé.
„Hogy mi motiválja játékosainkat? Ami az edzőnket, a válogatott mellett is dolgozó Aczél Zoltánt is: bizonyítani akarják, hogy az őket érő kritikák közül nem mindegyik volt megalapozott – említette a
harci szellem fenntartásának egyik verbális eszközét Kutasi Róbert, a REAC sportigazgatója. – Tudom, hogy a srácok olyan becsvággyal vetik majd bele magukat a mérkőzésbe, mint pénteken a paksiak a DVSC ellen. Így – legyen bármi a vége – emelt fővel zárhatják le a találkozót.”
