Peresztegi Nagy Ákos a menny be ment. Már most. Az Albacomp ugyanis az ő irányításával előbb a Magyar Kupában, aztán a bajnokságban is beverekedte magát a legjobb négy közé, miközben sokáig még az is bizonytalannak tűnt, hogy az együttes egyáltalán a felsőházi rájátszást eléri, azaz a nyolcba bejut.
Pünkösd vasárnapján tehát újra ünnepelhettek Székesfehérváron.
Azért az nem mindennapi, hogy egy csapat 0–2-ről nyer meg egy párharcot 3–2-re a rájátszásban, márpedig a kék-fehérek ezt a bravúrt vitték véghez. Szinte csodaszámba megy az ilyen mélyről való felkapaszkodás, tartás kell hozzá, ami ebben az idényben nem volt mindig jellemző az Albacompra. Most már vitán felül az erényei közé sorolható ez is.
Meg az akarás. Látszott az Atomerőmű elleni párharc mindent eldöntő ötödik összecsapásán, hogy a fehérváriak bármit megtennének a sikerért, talán többet is, mint a paksiak. A válogatott center, Bencze Zoltán például hatszor került a földre, szinte esett-kelt az egész meccsen, nagyon odatette magát, aminek eredményeként megnyerte különcsatáját.
Gulyás Róbert ellen az ötös poszton. Nem kis meglepetés. Alighanem ez volt a kulcs. No meg a jobb lepattanózás és a jobb büntetőzés – de ezekben is benne volt Bencze: ő lett együttese legjobb lepattanózója (kilenccel), százszázalékos büntetőzését (5/5) pedig lehetetlen lett volna felülmúlni. Az ő váratlanul jó, már-már extra teljesítményéhez hasonlót a vendégek csak az első félidőben tudtak felvonultatni a mind a 13 pontját akkor szerző bedobó, Kiss Zsolt révén. Az ő triplái (is) nagyon hiányoztak az Atomerőműnek a második félidőben, amikor 0/13-as mutatót szenvedtek össze távolról a látogatók, pedig a védekezésük olyannyira összeállt ekkorra, hogy a harmadik negyed első hét percében mindössze két hazai mezőnykosár esett. Kicsit több, mint öt perccel a vége előtt már öttel vezetett az ASE...
És innen is kikapott! A már említett erényeit megvillantva az Alba lehajrázta vetélytársát. A mérkőzésen magán és a párharcban összesítésben is. Jól döntöttek tehát a gárda elöljárói, amikor február 7-én Peresztegi kezébe adták a marsallbotot, felmentve posztjáról a nálunk sztáredzőnek számító szerb Goran Miljkovicsot.
Hazardíroztak, de bejött.
