Keddig gondolkodhat az Európa-bajnok

Már a bemutatkozáskor az az érzésem támad, Ger Lagendijk pártfogásával nekem is összejöhetett volna a kontinens nyugati perifériáján egy szerződés. A Koeman fiúkat (Erwint, valamint a spanyol Valenciát edző Ronaldot) emlékei szerint 16 éves koruk óta képviselő menedzser bámulatos határozottsággal húzza és ereszti a kommunikációs gyeplőt: ellentmondást nem tűrően („Úgy vélem, tehát

Erwin is azt gondolja…” – kapcsolódik be többször is a beszélgetésbe) veszi át a szót, ha úgy érzi, képviseltje ingoványos talajra tévedt. Finoman engem is megfedd, amikor Erwin Koeman recepciókörnyéki pénztárcás aktivitását látva konstatálom: a szövetségi vendéglátás a jelek szerint nem terjedt ki a szállodai szobák számláinak kiegyenlítésére. Talán majd utólag…

Nem akartuk ilyen aprósággal zavarni az elnök urat – mondja a felvetésre Ger Lagendijkkel szinkronban az ügynök mellé lehuppanó Erwin Koeman. – Profik vagyunk, az élethez pedig hozzátartozik, hogy fizet az ember, nem?

Amatőrségre vallott volna, ha a kijelentkezéskor azt a picit reklámízű szöveget közli önnel a kisasszony: mister Koeman, már rendezték a számlát, köszönjük, hogy minket választott. Egyébiránt önt hívták – és nem fordítva…

Mikor került kapcsolatba ön, illetve menedzsere a magyar szövetséggel?

Április kilencedikén érkezett az első hívás, a múlt héten egyeztettünk. Nekem, illetve az elnök úrnak is zsúfolt volt a programja, így abban maradtunk, hogy pénteken Budapesten találkozunk.

Ön merre járt?

Madridban, megnéztem Ronaldékat a Király Kupa döntőjében.

Nyert a Valencia – boldog a család.

Ronald feltétlenül…

És ön? Túl a tárgyaláson?

Informális beszélgetést folytattunk az elnök úrral, amely egy óra múltán teljesen elvesztette hivatalos, üzleti jellegét.

Summázzunk: miben maradtak?

Kedd estére ígértem végleges választ, addig aligha lenne etikus részletekbe bonyolódni.

A benyomásait hajlandó megosztani?

Mind a kettőnk számára fontos volt a személyes találkozó, a kölcsönös tapasztalatszerzés, az őszinte véleménycsere. Kifejtette, mit vár egy külföldi edzőtől a közvélemény, a szövetség, és én is vázoltam elképzeléseimet. Churchillt idézve: vér, veríték és könnyek nélkül nem győzhetsz. Összefogás nélkül sem – fűzöm hozzá. Érezheted úgy, hogy mindened fáj, pillanatokon belül összezuhansz vagy szétszakadsz, de a pályán akkor sincs megállás. A magyar futball újra nyit Európa felé, az utóbbi években tehetséges játékosok szerződtek Angliába, Németországba, Belgiumba, Hollandiába, ez fontos az előrelépés szempontjából. A következő lépcső, hogy ezekből a labdarúgókból egységes csapat formálódjon. Tudom, a magyar válogatott több mint húsz éve nem szerepelt világ- és Európa-bajnokságon, ami az önök múltját tekintve bizarrul hangzik, viszont tény. A dél-afrikai világbajnokság selejtezőcsoportjának sorsolásakor roppant erős társaságba került az együttes – Dániát, Svédországot és Portugáliát magasan jegyzik a futballtőzsdén, de ez nem jelenti azt, hogy verhetetlenek. A pozitívumokat kiemelve, felerősítve, nyerő típusú labdarúgókkal ez sem lehetetlen vállalkozás.

Informálódott a magyar életviszonyokról, lelki habitusunkról, a futballközegről?

Nem. Tiszta fejjel jöttem, ebben a helyzetben pusztán a magam fülére és a magam szemére akartam hagyatkozni.

Az MLSZ és elnöke tevékenységének megítélése ellentmondásos Magyarországon. Fel lehet készülni arra, hogy egy „nevet”, esetünkben az önét, érdekből használnak fel?

Ez már politika. Hagyjuk!

Mivel foglalkozott feyenoordos periódusa lezárása után?

A fiam edzéseire jártam, és persze rengeteg meccset megnéztem – az egyiket hivatalból, a másikat hobbiból. Eindhovenben élek, a PSV-t, soraiban Dzsudzsák Balázzsal, legalább hatszor láttam a tavaszszal. Varázslatosan indult a balszélső PSV-s karrierje, de a következő éve lesz a vízválasztó. Jövőre már mindenki ismerni fogja, új edzője lesz, de addig is rengeteg pénzt keres. Mindamellett ha értékükön kezeli a dolgokat, ha nem szalad el vele a ló, ragyogó utat járhat be.

Hová vezet az útja Budapestről?

Haza, a feleségemhez. Beszélnünk kell. Szorít az idő, már csak azért is, mert vasárnap délután meccsünk lesz.

Sörmeccs?

Jó vicc. Az amatőr ligában szereplő VV Acht játékosa vagyok.

Értsem: középpályása?

Mezőnyben már az utolsó embere, mégiscsak betöltöttem a negyvenhatot. A bókot mindenesetre megjegyzem.