Kálovicsot csak egykori afrikaiak előzték meg

„A verseny után többen gratulál tak, és mondták, hogy valójában én voltam a kontinens legjobbja – mondta Kálovics. – Csak afrikaiak előztek meg, a győztes török Elvan Abeylegesse Etiópiában született, a holland Lornah Kiplagat és Hilda Kibet pedig kenyai állampolgár volt.”

A versenyt pályán rendezték, Kálovics szöges cipő helyett edzőcipőben futott (32:09.02), így érte el a 32:20 perces olimpiai nevezési szintet.

„Három héttel ezelőtt a római maratoni után kissé beállt a vádlim, s a negyvenkét kilométer megtételét a combhajlító izmom is megérezte. Ezért nem mertem kockáztatni az izmokat jobban igénybe vevő szöges viselését, bár abban tíz-húsz másodperccel jobb idő teljesíthető. Erős iramban kezdtem, eleinte a hatodik helyen futottam, majd két riválisomat megelőzve felzárkóztam Kibetre. A második ötezer méter nehezebb volt, különösen azért, mert az időjárás nem kedvezett. Nem is a meleg zavart a legjobban, hanem a nagyon magas páratartalom. Jellemző, hogy a nők közül négyen, a férfiak közül csak ketten teljesítették az olimpiai nevezési szintet.”

Sok hosszútávfutóhoz hasonlóan Kálovics is a rövidebb távot szeretné választani Pekingben, ezért volt számára fontos, hogy tízezren is teljesítse a szintet.

„Maratonin nincs még elég nagy tapasztalatom, és közismert, hogy Pekingben nem ideálisak a körülmények. Én amúgy is nehezen viselem a meleget és a magas páratartalmú levegőt, amihez a kínai fővárosban hozzáadódik a szmog. Úgy érzem, tízezer méteren jobban szerepelhetek. Hogy hányadik lehetek, azt nem tudom, de úgy akarok futni, hogy elégedett legyek magammal.”

Bár évek óta a kontinens legjobb hosszútávfutónői között tartják számon, s külföldön őt tekintik a jelenlegi legjobb magyar atlétanőnek, itthon mégsem neki ítélték tavaly az év atlétanője címet.

„Rosszulesett, hogy nem gondoltak rám, pedig évek óta javítgatom az országos csúcsokat. Külföldön elismernek, itthon azonban nem nagyon foglalkoznak velem. Lehet, azért, mert nem vagyok közel a tűzhöz, lehet, mert nem ismerik el az utcai futóversenyeket. A nemzetközi szövetség másként értékel, Haile Gebrselassiét például tavaly is jelölték az év atlétája címre, pedig ő is utcán versenyez. Furcsának tartom a felkészülési pénzek elosztását is, olyanokkal kerültem egy kategóriába, akiknél jobbak az eredményeim, lényegesen többet is versenyzek, s ezáltal többször képviselem a magyar színeket. Ráadásul nem csak olykor-olykor hozom a formám, hanem egyenletesen teljesítek. De sokat ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, mert ha minden apróságra odafigyelnék, az nem előrevinne, hanem hátráltatna. Inkább a futásra összpontosítok.”