Mint a gyerek, aki visszakapta a játékát

Hogy sikerült a szerdai teszt? Hogy sikerült a szerdai teszt?

Fülig ér a szám – vallotta be Spitzmüller. – Körülbelül hetven-nyolcvan kilométert tehettünk meg, ezalatt kipróbáltuk az új fejlesztéseket, és olyanra állítottuk be az autót, amilyenről minden autóversenyző álmodik. Én legalábbis biztosan. Nem túlzok, ha azt mondom: egész nap vigyorogtam, mint a vadalma.

Nemrég derült ki, hogy Mitsubishi WRC-vel indul, pedig sokáig az a hír járta, hogy átnyergel a Szuper2000-es mezőnybe.

Igazak voltak a hírek, azt terveztem. Aztán kiderült, hogy hazánkban ez lesz az utolsó WRC-s év, ezután a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nem értékelik a topautókat. És akkor az egyik támogatónk kihúzta magát, és azt mondta: ütőképes autóval kell harcba szállnunk a pontokért. Szerencsére a többi szponzorunk is az ügy mellé állt.

Egyértelmű volt, hogy a korábbi gyári Mitsubishi-csapatot választják?

Igen. Két éve dolgoztunk együtt, és jók voltunk, még akkor is, ha életünk legnagyobb esésével végződött a kooperáció.

Száz fölötti tempóval nekimenni egy betongyűrűnek nem épp üdítő. Nem volt rossz érzése, amikor újra beült a Mitsubishibe?

Dehogyis! Sőt beleültem, és úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki visszakapta a játékát. Szerencsére a csapat is túltette magát a baleseten, egyrészt számukra ez munka, másrészt vallják: csak az hibázik, aki a határokat feszegeti, vagyis gyorsan megy. Azt azért elmondták, hogy amikor az FIA biztonságtechnikai bizottsága annak idején átvizsgálta a roncsokat, a szakemberek osztottak, szoroztak, és sajnáltak minket, hogy milyen csúnya végünk lett. Nem hitték, hogy túléltük a balesetet. Újra számolgattak, megint nem hitték. Aztán azt mondták, nem tudják, minek köszönhetően élünk, de hála istennek. Bevallom, leizzadtunk, amikor ezt elmesélték, ám néhány hét távlatából már ismét tudunk rajta mosolyogni. Hiszen semmi bajunk, és a téli szünetnek is vége.

Gyors az autó?

Szerintem igen. Persze egyelőre nem tudjuk, mire jutunk majd a stopper, illetve a riválisok ellen, de négy éve nem éreztem magam annyira otthonosan egy versenyautóban sem, mint most.

Akkor is egy Mitsubishiben ült, csak éppen N-csoportosban. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 2004-ben az összes futamot megnyerte. Most is vannak ilyen tervei?

Mi mindig úgy állunk oda a versenyek rajtjához, hogy nyerni szeretnénk. Még tavaly a Corollával is efféle terveink voltak.

Mondjuk ki, azok nem voltak reálisak.

Igaza van, a mostaniak jóval reálisabbak. Ha nem is az első versenyen, de mindenképpen szeretnénk nyerni. No és persze szem előtt kell tartani, hogy nincs mínuszolás, a lehető legtöbb futamon célba kell érnünk, ha az összetettben is jó eredményre pályázunk. Sokat tanultunk az utóbbi években, a csapatot is ismerjük, és nincs kétségem afelől, hogy az angolok mindent megtesznek a sikerünkért. Csakúgy, mint mi Mikivel. Nagyon várom a rajtot, simogatom az autót, nézegetem, kiszállok, beülök, bizsereg a tenyerem…