A Matador tiszteli ellenfeleit

Mondja meg őszintén, gondolta volna, hogy egyszer az életében Magyarországon fog versenyezni? Mondja meg őszintén, gondolta volna, hogy egyszer az életében Magyarországon fog versenyezni?

Őszinte legyek? Nem. Autósportjukról is csak az utóbbi időben hallok ezt-azt, mióta a Dakaron indulok. A magyar verseny azonban nagyon is izgat, változatosságot hoz az életünkben, hiszen ezek a pályák mindenki számára ismeretlenek lesznek. Új helyszíneket, új embereket, új országot ismerünk meg, s ezt világéletemben nagyon élveztem.

Amit a pályákról hallottam, az alapján jókora előnyt jelent majd ralis múltja. Azt mondják, mintha kifejezetten Carlos Sainznak találták volna ki ezeket a szakaszokat.

Azért más ralisok vagy volt ralisok is vannak a mezőnyben, Bruno Saby és Nasser al-Attijah például ebből a szempontból sem lesz könnyű ellenfél. Szoros versenyre számítok, és biztos vagyok benne, hogy nemcsak mi, volt ralisok leszünk gyorsak, hanem mindenki, főképp a mitsubishisek.

Mi a célja a viadalon?

Mindig a győzelem. A csapatnak és nekem is fontos lenne, hogy nyerjünk, már csak azért is, mert afféle erőfelmérő lesz a Dakar előtt. Ide mindenki eljön, lesz összehasonlítási alap.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy fogalma sincs róla, mennyi rajongója van hazánkban. Mennyire fontos önnek a jó kapcsolat a szurkolókkal?

– Nagyon fontos, ezért is szeretném, ha sokan eljönnének a viadalra. Remélem, élvezik majd a látványt, és személyesen is találkozom velük. Ha máshol nem, hát a szervizparkban.

Ismeri a magyar versenyzőket?

Például?

Szalay Balázst, Palik Lászlót, Kis Sándort...

Hallottam már a nevüket, és az eredménylisták, amelyeket gyakran böngészek, azt mutatják, hogy jó pilóták, de még nem találkoztunk.

Érdekes verseny ez a Dakar. Nehezen tudja eldönteni az ember, mely összetevő a legfontosabb a sikerhez. Ön két év után már tudja?

Nehéz kérdés. Itt nem elég egy jó autó vagy jó pilóta és navigátor, éppúgy fontos a csapatháttér is. A fiúk minden este új autót építenek, mert a sivatag nagyon megviseli a technikát – tökéletesen profinak kell lenni ahhoz, hogy sikert érhess el, hogy egyáltalán eljuss a célig. A Dakar az egyik legnagyobb kihívás az autósportban.

Ha röviden kellene leírnia a Dakart, mit mondana?

Őrült kihívás. De többek között ezért is szeretem.

A legemlékezetesebb élménye a Dakarról?

Remélem, az még hátravan. Szeretném, ha az lenne, amikor megnyerem a versenyt.

Emlékszem arra a napra, amelyen több mint száz kilométert tett meg kormányszervó nélkül, és másnap a reggelizőtálcát is alig tudta megfogni?

Igen, az ujjaim olyanok voltak, mint egy-egy szafaládé, ráadásul a sok szenvedés ellenére rengeteg időt veszítettünk.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, nem bírja tovább, és feladja?

Persze, de aztán a következőben már felül is kerekedett bennem az autóversenyző. Emlékeztettem magam, hogy profi pilóta vagyok, hogy egyszerűen muszáj teljesítenem a szakaszt, muszáj kibírnom.

Ha egész pályafutását nézzük, volt olyan szituáció, amikor verseny közben megijedt?

Akadtak izgalmas pillanatok, nem is egy, hiszen éveken keresztül koptattam a versenypályákat. Volt néhány félelmetes baleset, és olyan is, amelyből nem lett borulás, de nagyon ránk ijesztett az autó. A terepraliban meg aztán pláne érik meglepetések az embert, hiszen nem ismeri az utat. Bármikor szembetalálhatja magát egy nagy dűnével, beleeshet egy lyukba, vagy eltéved, és azt sem tudja, hol van. Igen, ez tényleg rendkívül izgalmas.

Hisz benne, hogy létezik igaz barátság a versenysportban az ellenfelek között? Van például igazán jó barátja a raliból, a terepraliból?

Mindig is elismertem és tiszteltem valamennyi ellenfelemet, mert meggyőződésem, hogy csak így tudom legyőzni őket. Elvem, hogy riválisként korrektnek kell lenni és kemény versenyeket vívni, de a barátság az egészen más. Baráti szálak fűznek például a navigátoromhoz, Michel Perinhez. Egyébként a barátság a siker egyik alapfeltétele is.

Egy kicsit más téma, de még mindig autósport. Mi a véleménye Fernando Alonsóról?

Fernando hihetetlenül népszerűvé tette a sportágat Spanyolországban, az egyik legjobb Formula–1-es pilóta, sőt, számomra a legjobb.

Van kedve játszani? Mondok néhány szót, és vágja rá, ami először eszébe jut róla. Az első legyen mondjuk a spanyolokhoz kapcsolódóan a bikaviadal.

Karakterek.

Volkswagen Touareg?

Kedves játék.

Homokdűne?

Fejfájás.

Ugrató?

Izgalom.

Stéphane Peterhansel?

Ő a legjobb, a number one.

Sivatag?

Kihívás.