A feszültség talán már a múlté

Szólhatna ez a tudósítás a Kaposvárral újra és újra csodát művelő Prukner Lászlóról, aki délelőttjeit az iskolában, délutánjait meg a pályán tölti. Ha valaki a déli harangszó előtt szeretne a csapatával kapcsolatos információkhoz jutni, „óra negyvenöt” és „óra ötvenöt” között hívhatja, tudniillik hordozható telefonja csak a szünetekben van bekapcsolva. Hogy tisztes tanárember, az a meccs közben is kiderül, az ember már-már elolvad, amint reklamálás gyanánt a játékvezetőhöz szól: „Mészáros úr, legyen szíves, figyeljen, mert folyamatosan húzzák Alves mezét!”

A lefújást követően aztán elsőként gratulál a kollégának, letudja a kötelező sajtótájékoztatót, egy pohár sör mellett értékeli a mérkőzést a szurkolókkal, majd hazamegy edzéstervet írni, illetve dolgozatot javítani.

Szóval Prukner László és a szerény körülmények ellenére rendkívül tisztességesen szereplő együttese megérne egy misét (no lám, pozitívum is akad a magyar fociban!), ám e helyütt mégis az Újpestről kell szót ejtenünk. Ezzel a kaposvá-