Egyelőre nem edzhet

– Nem tudom, mi a baj, de nem gyógyul a lábamon a seb – mondta a tízpróbázó. – A műtét, úgy tűnik, sikerült, mert a lábam nem fáj, de addig nem tudok edzeni, amíg a heg vérezget.

Miért csak most kerítettek sort az operációra?

Már az oszakai világbajnokság előtt fájt a sarkam, s fél éven át nem jött rendbe. Itthon azzal biztattak, hogy a kezelések hatására meggyógyul, de csak az idő telt, a panaszaim nem szűntek. Januárban elegem lett ebből, kimentem Németországba, ott is megnézettem a lábam. Előbb injekciókat kaptam, de mivel ez sem használt, megműtötték az Achilles-inamat. Kitisztították az ín tapadásának környékét.

Egy héttel ezelőtt azt mondta, hamarosan futhat.

Erre számítottam, és a lábam nem is fáj. De a seb szétnyílt, újra össze kellett varrni, és most megint ez a helyzet. Szerdán újabb varrás következik.

Lelkileg miképp bírja, hogy nem edzhet, az olimpia pedig egyre közeledik?

Nehezen, de ki kell bírnom. Nem szabad feladnom, minden helyzetből a legjobbat kell kihoznom.

Milyen állapotban volt a műtét előtt?

Erős voltam és az állóképességem is megfelelő volt, de gyorsasági munkát még nem tudtam végezni. A technikai edzéseket pedig még nem kezdtem el.

Gondolom, nem volt kellemes érzés a világbajnokságot a tévében nézni.

Nem, bár már korábban is előfordult hasonló, az athéni olimpia előtt a budapesti fedett pályás vébén sem indulhattam.

Mi a benyomása ellenfeleiről?

Úgy szerepeltek, ahogyan vártam, de hogy a nyáron milyen formában lesznek, az igazán csak a májusi götzisi viadalon derül ki.

Mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a szabadtéri idényre?

Többre, mint amennyi időm maradt, de szerencsére az olimpiát a nyár végén rendezik, és a szintet már teljesítettem. Majdnem biztos, hogy csak Pekingben állok rajthoz tízpróbában.