A közellenség: Urbányi István edző

A türelem harmincnyolc percig tartott.

bányi István vezetőedző és a csapat arra, hogy két kiábrándító vereség, a zalaegerszegi 1–4 és a Debrecen elleni hazai 1–5 után bebizonyítsa, nemcsak beszélnek a bajnoki címről, hanem valóban képesek arra, hogy megnyerjék a bajnokságot. A több mint fél órában, amikor az MTK a vezetést is megszerezte, elképesztő volt a hangulat, a szurkolók bíztak a csodában, de aztán amikor a 35. percben Szabó Ádám a kapufára bikázta a labdát, akkor már szó szerint rezgett a léc. És amikor Kanta József kapura ollózott, elszakadt a cérna, zengett-zúgott az „Urbányi, takarodj!”, és a meccsel már valójában senki sem törődött. A szurkolók látták, hogy csapatuk nagyon akar, de azt is, hogy a játékosok görcsösek, s talán egy kicsit össze is roppantak a téttől. Pedig mindenki tudta, hogy egy újabb kudarcnak következményei lehetnek. Aztán amikor a nagy nehezen kicsikart egyenlítés után Kanta József értékesítette az erősen vitatható büntetőt, kis híján elszabadult a pokol. Volt olyan drukker, aki úgy érezte, hogy az együttest ért sérelem – értve ezalatt a kapott gólt – miatt a pályára rohan, s önmaga vesz elégtételt. Hiába fordult egy pillanatra a népharag Szabó Zsolt játékvezető ellen, a drukkerek kisvártatva visszatértek szombat délutáni célpontjukhoz, Urbányi Istvánhoz. Már-már olyan volt