Nem sok izgalom maradt a döntőkre, jobbára nem kockáztatták testi épségüket a már kvótás ökölvívók, Kalucza Norbert és Káté Gyula ellenfele sem bokszolt – sérülés miatt –, így mindkét magyar tiszteletére eljátszották a Himnuszt. Könnyűsúlyban Varga Miklós pontozással kikapott az ukrán Olekszandr Kljucskótól.
A középsúlyú Szili István bronzmeccsén – amely olimpiai indulásról határozott – azonban mindnyájunkat az agyvérzés kerülgetett. Hosszú percekre mintha lefagyott volna a számítógép – de csak a kőszegi fiú oldalán –, az ítészek sokallták a magyar kvótákat, s mivel az örményeknek még nem volt, odaajándékozták Andranik Hakobjannak. A vége 25:19 lett, de valójában fordított volt az eredmény…
A délelőttöt amúgy – az esti mérkőzésére készülő Szilit leszámítva – a felhőtlen öröm jegyében töltötte a magyar csapat.
Idősb Balzsay Károly szövetségi kapitány kiemelte a pontos formaidőzítést, s hogy a hathetes közvetlen felkészülés jobban nem is sikerülhetett volna. A rögtönzött csapatgyűlésen ott voltak a Hajdúsámsonból érkező szurkolók is, akik hatalmas távolságot autóztak, hogy a helyszínen szurkolhassanak nemcsak Varga Miklósnak, a Harangi SE olimpikonjának, hanem a másik megyei kiválóságnak, a debreceni Kaluczának is. Kátét pedig lassan legendássá nemesedő nagypapája kísérte el az egész családdal, vállalva a fárasztó utazást és a költségeket.
Balzsay és a korábbi szövetségi kapitány, Szántó Imre mellett elismerés illeti Turu Istvánt, aki az edzői stáb tagjaként leginkább Kaluczát babusgatta.
„Norbival úgy kell beszélni, mint egy kisgyerekkel, roppant érzékeny lelkű srác, s mivel rosszul hall és beszél, olykor kétszer is el kell mondani neki a teendőket. Engem nem lepett meg a kvótaszerzése” – így Turu.
Varga akciódús bokszot mutatott be, három győztes meccsén összesen 104 pontot szerzett.
„Az első összecsapásom volt a legnehezebb, s amikor a grúz fiút legyőztem, már kezdtem bizakodni. Hiszen az ellenfeleimnek is csak két keze és két lába van…” – mondta Máté Attila tanítványa, aki – árva lévén – mestere családjánál lakik.
Káté Gyulának már nem ismeretlen érzés olimpikonnak lenni, 2004-ben Athénban mutatkozott be a sportvilág csúcseseményén.
„Csapatkapitányként és rangidősként elöl kellett járnom a jó példával. Tudom, nem látványos a bunyóm, főleg hogy az elődöntőben vissza kellett fognom magam, de az a lényeg, hogy hatékony. Most rápihentem a versenyre, frissnek éreztem magam” – vélekedett a vb-bronzérmes.
Áprilisban Athénban lesz még egy selejtező, azon Szili is javíthat – meg a többiek is…
