vegyék kezükbe az irányítást, ugyanis a belső kontrollnak köszönhetően felismerhetik képességeiket, lehetőségeiket, és reális célokat tűzhetnek ki maguk elé. Ez ugyanis a motiváció egyik alapja.”
Ha mélyebbre szeretnénk ásni, kutakodhatunk a társadalmi lélektan bugyraiban is, hogy megleljük az előítéletektől hemzsegő gondolkozás okait. Mert a történelmi kudarcélmények beágyazódtak a tudatalattinkba, azt mondatva velünk, örök vesztesek vagyunk.
Maradjunk azonban a labdarúgók mentális képességénél, amely nem rosszabb az európai átlagnál – csakhogy…
„A mentális gondok szorosan összefüggenek a hibás edzésmódszerekkel – világított rá az alapvető problémára Lénárt Ágota. – Rosszul felkészített vagy túledzett játékost képtelenség motiválni, ennek főképpen biológiai okai vannak.”
Nagy Sándor megállapítása ezzel egybecseng: „A labdarúgók fizikai és mentális képességei összhangban állnak egymással, együtt befolyásolják a terhelhetőséget. Azonban mindkettő fejleszthető.”
A két szakember véleménye abban különbözik, hogy Nagy Sándor nem szívesen tesz különbséget a sportágak között, ezzel szemben Lénárt Ágota a futball csapatsport-sajátosságaira hívta fel a figyelmünket:
„A pályán megoszlik a felelősség. A futballistáknak összetett gondolkodásuk van, tudják, nem csak tőlük függ az eredmény, ezért olykor kevesebbet vállalnak magukra.”
Fogalmazzunk úgy: fejben nincsenek ott.
