A junioroknál is bizonyítani szeretne

A napokban tért haza U23-as és ifjúsági sílövő-válogatottunk a ruhpoldingi világbajnokságról. Az ifjúságiak mezőnyében jó teljesítménnyel rukkolt ki Holló Miklós tanítványa, a Vasas színeiben versenyző Szabó Milán, aki a 7.5 kilométeres sprintversenyben a középmezőnyben zárt. A sportág hazai viszonyait ismerve ez megsüvegelendő eredmény.

A lövészeten múlott?

A 12.5 kilométeres verseny mindenképpen. Kilenc hiba túl sok volt, ha csak harmadannyit rontottam volna, a sífutóidőm alapján befértem volna a legjobb harminc közé.

Az ember úgy hinné, hogy a lövészet inkább gyakorolható idehaza.

Pedig nem így van. Az ideális az lenne, ha ősztől tavaszig állandóan havon lehetnénk, csodálatos pályán, jól kialakított lőtéren edzhetnénk. Ám nem így van. Az őszi ausztriai és szlovákiai alapozótáboron kívül kevés időt tudunk havon tölteni. Az idén például a Kékes lesiklópályáján gyakoroltuk az emelkedőn való feljutás technikáját. Akik ezt a sportágat űzik, főként szüleik anyagi helyzetének és elszántságuknak köszönhetően tudnak a pályán maradni. Behatároltak a lehetőségek, ettől függetlenül nagyon szeretem ezt a sportágat.

Mi fogott meg benne?

Hogy sokat kell küzdeni. És az, hogy annak idején Gyöngyösön Gál Ágota csapatában nagyon jó társaságba kerültem.

Milyen álmaid, vágyaid vannak?

Legnagyobb vágyam, hogy minden szezonban legyen hó. Jó volna megfelelő körülmények között edzeni. Álmom pedig, hogy ott lehessek a kétezertízes vancouveri olimpián, akár sífutásban, akár sílövészetben. Addig pedig jó lenne, ha stabilan megvethetném a lábam a középmezőnyben a junioroknál. Tavaly januárban a szlovákiai olimpiai reménységek versenyén a harmadik helyen zártam, ez nagy lökést jelentett, ahogyan a világbajnokság is.

Vannak példaképeid?

A magyar versenyzők közül Tagscherer Zoltán, akivel nagyon jó viszonyban vagyunk. A külföldi mezőnyből a francia Raphael Poirée, de ő sajnos az elmúlt idény végén visszavonult, pedig jó lett volna versenyen, testközelből látni.