Ballack nem csupán néző lesz Bécsben

Amikor 2004. augusztus 16-án, két nappal a Jürgen Klinsmann irányította német válogatott első, Ausztria elleni mérkőzése előtt Michael Ballack Bécsben megtudta, hogy a jövőben Oliver Kahn helyett ő lesz a Nationalelf csapatkapitánya, senki sem gondolt arra, hogy az osztrák főváros a jövőben még többször is befolyással lesz pályafutására. A következő állomás szerdán lesz, amikor a karmester sérülés miatti tíz hónapos pihenő után visszatér a német csapatba, a zárást pedig a június 29-i Európabajnoki döntő jelentheti.

Ha Ballackon van a kapitányi karszalag, az kedvező előjel a német válogatott számára, hiszen vele mindössze ötöt veszített el 33 mérkőzéséből, az eddigi utolsót a 2006-os világbajnokság elődöntőjében, hosszabbítás után 2–0-ra Olaszország ellen.

A bronzéremmel záruló hazai torna után kezdődő Joachim Löw-érában egyenesen imponáló a Ballack vezetésével felálló együttes mérlege: hét mérkőzés,hat győzelem, egy döntetlen és 26–4-es gólkülönbség. Nélküle (amint a mellékelt táblázatból is kitűnik) szerényebb, de még így is bőven elfogadható a mutató, a hat győzelemmel, valamint a két-két döntetlennel és vereséggel.

„Örülök, hogy végre nem nézőként kell megjelennem a válogatott mérkőzésén – mondta a Chelsea-ben az utóbbi hetekben remekül játszó, John Terry távollétében a kapitányi karszalagot is megkapó Ballack. – Nehéz időszak van mögöttem, de örülök, hogy a csapat nélkülem is megoldotta feladatait. Az Európa-bajnokságra könnyedén kijutott, a tavasszal pedig már velem kiegészülve azon lesz, hogy jó eredménnyel térjen haza a tornáról.”

Azt nem tudni, Ballacknál mit takar a jó eredmény, de Németországban lassan már csak az arany lesz elfogadható. A válogatott az 1996-os Európa-bajnokság óta semmit sem nyert, márpedig a második világháború óta ennél hosszabb arany nélküli korszakra csak egyszer (az 1954es vb- és az 1972-es Eb-elsőség között) volt példa. Talán ezért is fújt azonnal, az év elején riadót Franz Beckenbauer, a német futball mindenhatója, illetve Oliver Bierhoff, a válogatott menedzsere. Mindketten azt mondták, a belső torzsalkodások, villongások helyett a csapatérdeket kell előtérbe helyezni, és már most rögzíteni kell, melyik úton lehet eljutni a kontinens trónjáig.

Az úton Ausztria ellen, Bécsben lehet megtenni az első lépést, és bár a szerdai meccs felett sokan hajlamosak átsiklani, Ballack szerint senki se várjon sétagaloppot. „Ausztriát sokan lebecsülik, mert az utóbbi időszakban csak egy mérkőzést nyert meg, de ez nem téveszthet meg bennünket. Leendő házigazdaként egy nemzetet fog képviselni, egy nemzetért fog játszani, és ezt mindig meg akarja mutatni. A saját példánkból tudjuk, ez mit jelent” – jelentette ki Ballack. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy ha az eufória Ausztriát is a dobogóig repíti, a futballtörténelem egyik legnagyobb meglepetése lesz.