Már mozog az ugródeszkán

mit sem nyert a csapattal. Csakhogy, amint a rengeteg aktuális példa mutatja, a PSV (és egyáltalán az összes holland élcsapat) ugródeszkának sem utolsó. Tudjuk, hogy az alábbi összeállítás részben csak játék a számokkal (részben pedig a posztok miatt sántít az összehasonlítás), mindenesetre utánanéztünk, hogy az utóbbi időben Eindhovenben megforduló, támadó szellemű futballisták közül ki hogyan indította PSV-s karrierjét.

Az elmúlt évtized legjobb eindhoveni játékosa Ruud van Nistelrooy volt, aki 1998-ban a Heerenveentől érkezett a Philips-stadionba. Első szezonjában 34 bajnokin 31 gólt szerzett, ugyanakkor visszafogottabban kezdett, mint a magyar légiós. Az egyedülálló módon később a holland, az angol (Manchester United) és a spanyol (Real Madrid) bajnokságban is gólkirályi címig jutó csatár az első öt meccsét végigjátszotta a PSV-ben (Dzsudzsákot ugyebár egyszer lecserélték), de csak két gólt tudott összehozni, ráadásul vele a csapat csak hét, Dzsudzsákkal viszont 13 pontot gyűjtött. Talán Danko Lazovics ezen adatok ismeretében mondta azt az Ajax elleni mérkőzés után légióstársának, hogy lassan gondolkozhat a Manchesterbe költözésen.

Amikor Van Nistelrooy elment a Manchester Unitedbe, a szerb Mateja Kezsman lett az utóda, többek között a gólkirályi trónon és az Aranycipőverseny második helyén. Csakhogy neki sem jött össze az a villámrajt, ami Dzsudzsáknak. Kezsman szintén három gólig jutott, de gólpasszt nem tudott elkönyvelni. Ugyanez a mérlege a magyar légiós elődjének, Kenneth Pereznek is, a két góllal kezdő Danko Lazovics még tőle is elmarad, de hogy ne legyünk igazságtalanok, és hogy ne legyen igaz a „minden szentnek maga felé hajlik a keze” mondás: voltak, akik jobban indítottak a magyar légiósnál.

Az élre mindenképpen a mostani csapattárs, Danny Koevermans kívánkozik, aki az első öt összecsapásán négy gólig jutott úgy, hogy egyszer sem töltött a pályán kilencven percet. Ronald Koeman mindössze 190 percet adott neki, de ez is elég volt a nagyszerű rajthoz. (Koevermans mostanában sem fér be a kezdőcsapatba, hiába szerzett több gólt Lazovicsnál, a mindenkori vezetőedző inkább a szerb mellett tette-teszi le a voksát.) Mellette még Arouna Konét kell megemlítenünk, aki a kanadai táblázaton még a holland óriást is megelőzi négy góljával és egy gólpasszával.

De ami a legfontosabb: Dzsudzsák tudja – és ez a lapunknak adott nyilatkozatából is kiderül –, hogy ez csak a kezdet. Öt mérkőzés után még nem szabad mérleget vonni, inkább építkezni kell a meglévő alapokra. Meg talán azt vizsgálni, hogy Van Nistelrooy miként tudott a PSV-ből a nemzetközi elitbe berobbanva holland, angol és spanyol bajnoki címet is szerezni, és eljutni odáig, hogy eindhoveni, manchesteri és madridi gólrekordok jelzik az útját. Sokkal inkább legyen ő a követendő példa, mint az egy-két mérkőzés után magukat sztárnak képzelő, ma a klubfutball szuterénjében legfeljebb kispadozó magyar labdarúgók.