A ghánai születésű Freddy Adut már évek óta az amerikai labdarúgás egyik, ha nem a legnagyobb tehetségének tartják. A 18 éves játékost folyamatosan csábították a nagy európai klubok, de végül csak tavaly nyáron érezte úgy, hogy érdemes lenne az észak-amerikainál erősebb bajnokságban kipróbálnia magát.
Pályafutásának első profi csapata a Washington DC United volt, amelyben 2004. április 17-én szerezte meg első gólját, ezzel 14 évesen és 320 naposan az MLS történetének legfiatalabb gólszerzőjévé avanzsált. Ekkoriban sok kritika érte, mivel néhány szakértő túl fiatalnak tartotta, hogy profi szinten futballozzon. Két szezont követően 2006 decemberében egy csereügylet keretében a Real Salt Lake együtteséhez került. Még ugyanezen év elején bemutatkozhatott a nagyválogatottban is, tavaly nyáron pedig az U20-as világbajnokságon szereplő amerikai nemzeti csapat kapitánya volt. Adu remek párost alkotott a szintén hatalmas tehetségnek tartott Jozy Altidore-ral, de a csapat a legjobb nyolc között búcsúzott.
A fiatal játékosnak továbbra is több európai kérője volt, végül a Benfica lett a befutó, a hírek szerint a portugál klub kétmillió dollárt fizetett érte.
Fernando Santos vezetőedző nem is várt sokat a tehetség bevetésével, augusztus 14-én, az FC Köbenhavn elleni BL-selejtezőn pályára küldte. Santost azonban az első bajnoki forduló után kirúgták, s utódja, José Antonio Camacho jó ideig mellőzte a támadót. A háttérben állítólag pedagógiai megfontolások is szerepet játszottak, a hírek szerint Camacho Adu ideiglenes „félreállításával” akarta csökkenteni a média és a néha irreális várakozások miatti nyomást.
A spanyol szakember bajnokin csak szeptember végén küldte pályára az amerikait a Sporting ellen – Adu ekkor debütált a bajnokságban –, aki két fordulóval később már győztes gólt szerzett a Marítimo ellen. Azóta Camacho rendszeresen kiegészítő emberként számít rá. A bajnokságban eddig nyolcszor léphetett pályára (mindannyiszor csereként), és két gólt szerzett, a BLben pedig két találkozón kapott lehetőséget. Adu ezt elfogadja, tisztában van vele, hogy az őt körülvevő felhajtás ellenére még mindig sokat kell fejlődnie.
„Azért dolgozom, hogy bekerüljek a kezdő tizenegybe – mondta a támadó. – Szorgalmasan tréningezek, hogy megfelelő állapotban legyek, ha Camacho beállít. Nem érdekel, hogy kettő, harminc vagy kilencven percről van szó, mindig ugyanolyan mentalitással lépek pályára. Nem elégedetlenkedem, mivel tudom, hogy előbb vagy utóbb eljön az én időm.”
