Napra pontosan egy éve, 2006. október 11-én: Málta–Magyarország 2–1. Nem túlzás a kijelentés, miszerint története egyik legfájóbb vereségét szenvedte el a magyar válogatott. A nemzeti együttes a harmadik válogatott, amelyet Málta Európabajnoki selejtezőn le tudott győzni: 1975-ben Görögország 2–0-ra kapott ki Máltán, 1982ben pedig Izland veszített 2–1re. A hatalmas kudarc többek között azt eredményezte, hogy Bozsik Péter szövetségi kapitány október 26-án az MLSZ elnökségi ülésén lemondott, így a következő megmérettetésen, a novemberi Kanada elleni találkozón már Várhidi Péter felelt a szakmai munkáért. Pedig Bozsik Péter még a máltai vereség másnapján azt mondta: „az egész csapat szerepelt le, nem lenne szerencsés bűnbakokat keresni”. Kérdés, éppen egy év elteltével változott-e a véleménye? „A máltai vereség nagyon sokáig foglalkoztatott, és bár az idő múlásával egyre kevesebbet gondolok rá, abban mindenki biztos lehet: nem ébreszt kellemes emlékeket bennem – mondta Bozsik Péter. – Tudom, minden körülmények között illett volna nyernünk, és ez még akkor is igaz, ha a nemrégiben lejátszott Málta–Törökország kettő kettője azt mutatja, a szigetország futballját nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Szombaton sem állhatunk úgy neki a meccsnek, hogy biztosan rúgunk négy-öt gólt, bár hozzáteszem, nem bánnám, ha így lenne. Annyira kiszolgáltatottnak soha nem éreztem magam a kispadon, mint Máltán. A csapatban nagyon sok gyenge egyéni teljesítmény akadt, tűz, dinamika nélkül futballoztunk, és be kell vallanom, nem tudtam belenyúlni a mérkőzésbe.” A szakember akkor sem fogta a körülményekre a vereséget, most sem teszi (hiba is lenne tőle...), de azt azért megemlíti: a játékosok pszichés állapotának aligha használt, hogy csak a mérkőzés előestéjén érkeztek meg Máltára, és így nem tudtak a párharc helyszínén edzeni. A korábbi szövetségi kapitány egyvalamiben egészen biztosan változtatna, ha most készülne csapatával a máltai találkozóra: egy rutinosabb középső védőt hívna be a keretbe (Juhász Roland és Vanczák Vilmos akkor játszott először egymás mellett a védelem tengelyében, utóbbit a játékvezető az első félidőben kiállította, és nem volt megfelelő tudású helyettes). És hogy Bozsik Péternek mi a véleménye a nemzeti gárdánál bekövetkezett fiatalításról, az utóbbi időszak bizakodásra okot adó futballjáról? „Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre nagyobb esély ütőképes válogatott kialakulására – folytatta a korábbi szövetségi kapitány. – Mind több tehetség kerül tizenhét-tizennyolc esztendősen külföldre, és ez futballunk javára vállhat. Azzal azonban továbbra sem értek egyet, hogy van olyan játékosunk, akinek több válogatott meccse van, mint felnőttbajnoki fellépése... Pozitívumként értékelem, hogy Hajnal Tamás, aki nálam nem volt kerettag, sokat lendít az együttes támadójátékán, Priskin Tamás és Feczesin Róbert szintén a csapat hasznára válik. Azt azért kíváncsian várom, hogy mire lesz képes a válogatott valódi tétmeccsen. Amikor az aktuális párharc megnyerése egyformán fontos lesz mindkét félnek...”
