Elszántság, céltudatosság, jókedv és élni akarás jellemezte Zsivótzky Gyulát. Még egy évvel ezelőtt is fáradhatatlanul járt le az atlétikai pályákra, segítette fia edzéseit, küzdött azért, hogy Attila is valóra válthassa álmát, megtudja, mit érzett édesapja, amikor az olimpián a dobogó legfelső fokán állt. Nehéz elhinni, hogy Zsivótzky Gyula nincs többé, hogy legyűrte őt a betegség, hiszen éppen arról volt nevezetes, hogy dacolni tudott a halállal: egy évvel azután, hogy életveszélyes állapotban kórházba került, második lett a tokiói olimpián. Három gyomorműtéten esett át akkor, utoljára 27. születésnapja előtt egy nappal, 1964. február 24-én operálták, és senki sem hitte volna, hogy a kitűnő kalapácsvető egyszer ismét dobókörbe lép. Mindenki azért szorított, hogy az akkor már olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnok dobó életben maradjon. Ő azonban többet akart. Bár 25 kilót fogyott, mozdulni is alig tudott, már a kórházi ágyon megpróbálta erősíteni legalább a karját, készült a következő megméretésre. Az olimpia előtt fél évvel mehetett le ismét a pályára, de összeszabdalt hasizmával csak óvatosan edzhetett. Egy évvel korábban senki sem tudta megelőzni, ő volt a szám nagy esélyese, most viszont a visszatéréssel próbálkozott. Ezüstérme a tehetség és az akaraterő diadala volt. Mindenki ünnepelte, csak ő volt elégedetlen. Aranyra vágyott. Ez volt az álma, amióta tatai gimnazistaként a kerítésen kívülről figyelte elődeit, az edzőtáborban tréningező Németh Imrét és Csermák Józsefet. Egy saját kezűleg összeeszkábált kalapáccsal kezdett el dobálgatni Kisbéren, és a maga erejéből jutott el 53 méterig. A tokiói olimpia idején már 70.42 méter volt az egyéni csúcsa, ami egyben Európa-rekord is volt. A mexikói játékokra már világcsúcstartóként (73.76) érkezett, és végre sikerült elérnie a célját, olimpiai bajnok lett. Négy évvel később Münchenben is rajtolt, az ötödik helyen végzett. Eredményeivel kiérdemelte a Nemzet Sportolója címet. A sporttól sohasem szakadt el, az utóbbi években a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagjaként és a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökeként tevékenykedett. Nagyobbik fia, Gyula ifjúsági Európa-bajnok futballista, kisebbik fia, Attila Európa-bajnoki ezüstérmes, világbajnoki harmadik tízpróbázó. Az idén februárban még egykori versenytársaival együtt ünnepelte 70. születésnapját, bár már akkor gyengélkedett. Nem sokkal később kórházba került, és a gyilkos kórt már nem sikerült legyőznie.
