Nos, Ronaldinho szereplése vélhetőleg még a Barcelona rajongóit is megosztja, hiszen a „szokásos” villanások (úgymint balra nézek, jobbra passzolok) mellett szerda este éppen az hiányzott a 2005-ös aranylabdás játékából, amit korábban állandó védjegyeként emlegettek: a futball öröme és a jellegzetes mosoly. Sokat elárult a 66. percegyik jelenete, amikor a „győztesek vesztesének” tekinthető brazil támadó, miután Frank Rijkaard vezetőedző lecserélése mellett döntött, előbb kelletlenül odahajította a csapatkapitányi karszalagot Xavinak, majd tüntető mogorvasággal kullogott le a pályáról. Anélkül, hogy a vészharangokat kongatnánk Ronaldinhóval kapcsolatban, ne menjünk el szó nélkül a Barcelona új problémája, a csatárposzton meglévő több mint két és félszeres „túljelentkezés” mellett. A három helyre nyolcan pályáznak, Lionel Messinek, Thierry Henrynak és Ronaldinhónak többek között olyan futballistákkal kell megküzdenie a kezdőcsapatba kerülésért, mint a jelenleg sérüléséből gyógyuló Samuel Eto’o, az „örök csere” Eidur Gudjohnsen vagy a jövő sztárjának kikiáltott 18 éves Giovani dos Santos. Bár Ronaldinhónak egyelőre nem kell félnie attól, hogy a kispadra szorul, a posztján tapasztalható tumultus valószínűleg őt is megrémítette valamelyest. „Egy igazi sportember mindig játszani akar, ezért nem lepődtem meg azon, hogy Ronnie idegesnek tűnt, amikor lehívtam a pályáról – magyarázta a futballista durcásságát Frank Rijkaard. – Nem értek egyet az őt bírálókkal, szerintem sok szép meccs áll még előtte a csapatnál. Nézzük inkább a dolgok pozitív oldalát: noha néhányan kifütyülték, a szurkolók többsége tapssal díjazta játékát.” Ahogyan Thierry Henryét is, aki ugyan mindvégig olyan bizonytalanul mozgott a pályán, mintha a holdra ejtették volna le, ám végül egy „csak azért is” góllal sikerült visszahoznia valamit az Arsenalnál eltöltött évek dicsőségéből. És ez a megmozdulás egyúttal Frank Rijkaard döntésének helyességét is igazolta. A szakember ugyanis a lefújásig fennhagyta a pályán a helyét kétségbeesetten (és sikertelenül) kereső francia támadót, aki az edzői bizalmat meghálálva a 90. percben szenvedte ki a maga „becsületgólját” – amely nem mellékesen az első, tétmérkőzésen szerzett találata volt a Barcelonában. Ám azzal valószínűleg a játékos is tisztában van, ha ilyen teljesítményt nyújt, rá is valós „veszélyként” leselkedik Samuel Eto’o viszszatérése.
Úgy tűnik tehát, a Lyon elleni győzelemnek köszönhetően néhány viharfelhő elvonult a spanyol bajnokságban eddig csak vergődő együttes feje fölül, ám amint kissé kiderült az ég Barcelonában, máris megjelent egykét újabb, riasztóan sötét felleg…
