„Nekünk nincs vesztenivalónk!” (2)

Folytatás a 2. oldalról

olaszok sem engedhetik meg maguknak, hogy ne teljes odafigyeléssel futballozzanak.

És mi a helyzet a magyar válogatottal, nálunk is tapasztalható ez a profizmus?

Mégiscsak zömében fiatalok alkotják a keretet. Attól még, hogy valaki fiatal, a felfogása lehet profihoz méltó. Múlik az idő, új játékosok kapnak lehetőséget, és ez így van rendjén.

Ön a tapasztaltabb labdarúgók közé tartozik, feltehetően fel is néznek Gera Zoltánra a többiek. Miben tud segíteni a fiataloknak?

Boldogan beszélgetek bármelyik csapattársammal, ha kikérik a véleményemet, elmondom, amit gondolok. De nem hinném, hogy tanácsért hozzám kellene fordulni. Nem vagyok én nagy játékos, nem is várom el, hogy így kezeljenek. Angliába érkezésem után is a teljesítményemmel kellett elfogadtatnom magam. Senkit sem érdekel, hogy a futballista honnan jött, csak a pályán nyújtott produkció számít.

A télen még arról szóltak a pletykák, hogy elhagyja a West Bromwichot, aztán mégis maradt. Mi az igazság, szíve szerint távozott volna?

Az előző szezonban valóban át akartam igazolni. Tony Mowbray menedzser is elengedett volna, és noha akadtak lehetőségek, végül nem sikerült eltávoznom. De mindez már a múlté. Ezúttal semmilyen átigazolási pletyka nem zavart a felkészülésben, így teljes nyugalommal alapoztam. Kicsit csalódottak voltunk, hogy lecsúsztunk a feljutásról, de az új idényben javíthatunk.

Stabilnak érzi a helyét a csapatban?

Az első két fordulóban a kezdőcsapatba jelölt a mester. De senkinek sincs bérelt helye, huszonnyolcan vagyunk, sok új labdarúgóval erősödtünk. Egyelőre élvezem a bizalmat, de meg is dolgoztam ezért: talán még sosem voltam ilyen jó erőben, a felkészülés során egyetlen edzést sem mulasztottam el. Persze minden a pályán dől el, ott kell jól teljesíteni. Teljesen mindegy, hogy a Preston vagy az olasz válogatott az ellenfél.