Összejött az álomfinálé

A magyar válogatott délelőtt fél tízkor szinte belopózott a Világliga döntőjének helyt adó berlini uszodába, a fények még csak pislákoltak, amikor Kemény Dénes már edzést vezényelt csapatának. Úszás, lövések, egyensúlyi gyakorlatokat – nem unatkoztak a fiúk, akik közül néhányan a feszültséget egy kis játékkal, pontosabban műugrással vezették le. A nagy mutatványt a Szécsi Zoltán, Gór-Nagy Miklós páros hajtotta végre, amely tíz méterről vetette bele magát a vízbe. „Még a felénél sem jártunk, amikor Szecska beszólt, hogy de messze van a víz. Lenéztem, és nem volt valami szívderítő” – mondta utólag GórNagy. A szurkolóknak viszont nem kell aggódniuk, a két kiválóság marad a vízilabdánál.

A hangulatra tehát nem lehet panasz, a kisebb-nagyon sérülésekre annál inkább (Benedek Tibor, Biros Péter, Szécsi Zoltán és Varga Dániel sem teljesen egészséges). Ám ezzel már együtt kell élni, csak két nap, és jöhet a rövidke nyári szünet. A létszám – mint egy valóságshow-ban – egyre csökken, a nyarat hivatalosan 19 emberrel kezdő, ám a mérkőzéseket 17 játékossal végigküzdő válogatottat a hét végén már csak tizenöten alkották. Baksa László és Varga Dénes ugyanis a kínaiak ellen sikerrel megvívott negyeddöntő után Budapest felé vette az irányt, és csatlakozott a juniorválogatotthoz, amely augusztus 18-tól az Egyesült Államokban, Long Beachen szerepel a korosztályos világbajnokságon.

Vagyis Kemény Dénesnek már csak két pólóst kellett kihagynia a mérkőzésre nevezendők közül, a kapitány ezúttal Kiss Csaba és Hárai Balázs (a Világliga befejeztével ő is a junioroknál folytatja) szolgálataitól tekintett el. A szakember a berlini szuperdöntő előtt arról beszélt, nyugodtabb lett volna, ha nem az ausztrálokkal kezdjük a csoportmérkőzéseket, ez esetben meg tudta volna nézni az új edzővel készülő együttest. Nos, az egymás elleni csoportmérkőzésen a kapitány és a játékosok is gyűjthettek tapasztalatot az elődöntőbeli riválisról, amelyet a keddi nyitányon magabiztosan, 15–8ra győztek le úgy, hogy már 10–2 és 13–4 is szerepelt az eredményjelzőn.

Az olasz Recco légiósa, Pietro Figlioli hozta el a labdát a ráúszásnál, majd az első – sikertelen – lövés is az övé volt. Az ellentámadásból viszont a középen érkező Benedek Tibor két méterről pöccintette a labdát az ausztrálok kapujába, majd a szintén balkezes Madaras Norbert talált be hasonló szituációból, Biros Péter paszszából. A két gól között pedig – szintén gyors támadás végén – Varga Dániel volt eredményes. Lendületből a második negyedben is remekül ment (a centerbe beúszó játékosaink is többször megkavarták a rivális védelmét), az ausztrálok szinte még fel sem álltak, már érkezett is az újabb magyar találat. Eközben védelmünk derekasan harcolt az ellenfél támadóival, Szécsi Zoltán több szép védése mellett az első félidőben ötből öt emberelőnyt védekeztek ki a mieink.

A szünetben aztán a magyarok mérkőzésére itt maradó mintegy ötszáz néző még a Bundesliga első fordulójának eredményeit is meghallgathatta. A csereként beálló Nagy Viktor is védett lövéssel mutatkozott be, újabb hárítása után pedig már a hatodik ausztrál emberfórt (nyolcadikra talált be végül John Fox gárdája) bekkelte ki a válogatott, amely minden negyedben egy gólon tartotta a riválist. A lőtt gólok száma egyre növekedett, 24 perc után 12-nél jártak Biros Péterék.

A magyar válogatottat az elődöntőben sem lehetett megállítani, ezúttal támadásban és védekezésben is remekelt Kemény Dénes együttese (16–7), így következhet szerbek elleni döntő. A 2004-es Világligától indulva ez a nyolcadik nagy torna, és hatodszor játssza a finálét Magyarország és Szerbia (legalább egyikük a fennmaradó két döntőben is képviseltette magát). Kétszer mi, négyszer a délszlávok nyertek.

Reméljük, vasárnap javít a válogatott.