A csapatkapitány drámája

„Az uruguayi mez a legfőbb büsz keségem, márpedig a büszkeségemért mindent megteszek.”

Talán sohasem tűnt annyira megalapozatlannak a fenti idézet, mint most, amikor Mexikó megszerezte a Copa América bronzérmét. Nem mintha az uruguayi válogatott becsületén a 3–1-es vereség maradandó csorbát ejtett volna, az említett mondatot egyszerűen az teszi zárójelbe, hogy Diego Luganótól származik.

Diego Luganótól, aki a magyar idő szerint szombat éjjel lejátszott mérkőzésen a 36. percben – ekkor csapata Sebastián Abreu góljával 1–0-ra vezetett – saját tizenhatosán belül durván lekönyökölte Nery Castillót, és az ecuadori Mauricio Reinoso játékvezető azonnal felmutatta neki a piros lapot. A hibáért azonban a súlyosabb árat akkor fizette az uruguayi csapat, amikor a szabálytalanság miatt megítélt büntetőt Blanco értékesítette, és ezzel 1–1-re módosította az állást (tegyük hozzá, ha a bíró kissé szigorúbb, már a 18. percben tizenegyest adhatott volna a mexikóiaknak, miután – ki más? – Diego Lugano egyértelmű szabálytalanságot követett el Omar Bravóval szemben.)

A folytatásban hiába küzdött becsülettel emberhátrányban is Uruguay, Mexikó létszám- és játéktudásbeli fölénye egyre inkább kiütközött, s Omar Bravo és a csereként beálló Andrés Guardado góljával 3–1-es, magabiztos győzelmet arattak a közép-amerikaiak.

De térjünk vissza a 2005ben még Dél-Amerika legjobb védőjének választott szerencsétlen uruguayi csapatkapitány helyzetére, akinek valószínűleg csak legsötétebb rémálmaiban villanak majd elő a venezuelai Copa América emlékfoszlányai. Ugyanis az is a Fenerbahce 26 éves védőjének lelkén szárad, hogy együttese nem a döntőben, hanem a bronzmeccsen lépett pályára utoljára a tornán. Merthogy ne felejtsük, a rendes játékidőben 2–2-re végződő Uruguay–Brazília elődöntő tizenegyesei során a mindent eldöntő utolsó rúgásnak éppen Diego Lugano futott neki – a gyatrán helyezett labda elakadt a kapusban, és így Brazília jutott a fináléba… Persze a győzelmet ünneplő mexikóiakat a legkevésbé sem foglalkoztatta az ellenfél játékosának egyéni drámája, sőt Hugo Sánchez együttesét még az sem igen zavarta, hogy nem arany-, hanem csupán bronzérem jár a sikerükért.

„Megnyugtató érzés abban a tudatban élni, hogy csupán Brazília és Argentína erősebb nálunk – próbálta a helyzet pozitív oldalát megragadni a lefújás után a szövetségi kapitány. – A mexikói válogatott magas színvonalú játéka bizonyítja, hogy helyes úton járunk, rendkívül büszke vagyok csapatomra.”