A mérleg nyelve – ez az állandó jelző illeti meg évek óta a Dunaferr SE-t, amely a férfibajnokságban gyakran megszorongatja az aranyért versengő Pick-Szegedet és MKB Veszprémet. Az elsőség kérdésébe közvetlenül nem tudnak beleszólni az újvárosiak, de az utóbbi években közvetve jelentősen befolyásolták a végső sorrend kialakulását. A Dunaferr játékosai 2000-ben állhattak fel először – s eddig utoljára – a dobogó legfelső fokára, a hét évvel ezelőtti aranykovács pedig Skaliczki László volt. A jelenlegi szövetségi kapitány akkori klubcsapatából még ma is Újvárosban kézilabdázik Kemény József és Rosta Miklós, akiknek olyan válogatott klaszszisok voltak a társaik, mint Marosi László, Gál Gyula, Szergej Kuzmicsov, Kertész Balázs, Mocsai Tamás, Bene Tamás vagy a már elhunyt kapuszseni, Vladimir Hernández. A csapat történetének legjobb eredményét elérő rutinos, nemzetközileg is jegyzett elődöket fiatal, bizonyítani vágyó és Marosiékhoz hasonlóan eredmény orientált és sikeréhes utódok követték. A Dunaferr új, zömében saját nevelésű (ez nagy szó!) generációjának tagjai Imre Vilmos mester keze alól kerültek ki. A kitűnő tréner, aki 2003-ban Kolics János helyére ült a kispadon, négy éven át a felnőttegyüttes szakvezetőjeként tovább csiszolhatta a „nagyok” közé fokozatosan beépülő Császár Gábor, Grebenár Gábor, Sándor Ákos, Zubai Szabolcs, Szalafai Gábor, Dénes János és Mikler Roland tudását. Ráadásul ebből a korosztályból nem csupán a Dunaferr, hanem a válogatott is építkezhetett. „Az idén tavasszal kénytelenek voltunk megbontani együttesünket, mert legjobbjaink közül néhányat már nem tudtuk megtartani – mondta Bene Gyula, a szakosztály elnöke. – Jelenlegi körülményeink között képtelenek vagyunk versengeni a tehetősebb külföldi és hazai klubok ajánlataival, ezért Császár, Iváncsik Tamás és Peter Kukucka elköszönt Újvárostól. Ők a gárda kulcsjátékosai közé tartoztak, akiket nem lesz könynyű pótolni, hiszen például Császár és Iváncsik versengett házi góllövőlistánkon az elsőségért. A következő évadtól előretörhet és megerősítheti helyét az együttesben Grebenár Gábor és Nagy Kornél, az ifiből felkerülők pedig hasonló helyzetbe csöppennek, mint Császárék korosztálya négy évvel ezelőtt.” Az igazsághoz tartozik, hogy a fiatal újvárosi tehetségek elszipkázása nem az idén kezdődött, hiszen Milorad Krivokapics (Szeged) két éve, Marko Vujin (Veszprém) pedig tavaly szegődött jelenlegi klubjába. Az újvárosiak most azzal vigasztalják magukat (talán nem alaptalanul), hogy négy éve sem gyengült meg a gárda a nagy generációváltással, s ez a forgatókönyv most Kiss Szilárd edző vezérletével is megvalósulhat. Az új, tapasztalt tréner, aki korábban a klub női csapatának sikeredzője volt, s most Hódmezővásárhelyről érkezett, abban bízik, eljön az idő, amikor a Dunaferr meg tudja tartani saját nevelésű tehetségeit. Közülük érdemes kiemelni a belső posztokra érkezőket, akiktől mind a mester, mind a közönség sokat vár a következő évad EHF-kupa- és magyar bajnoki küzdelmeiben. Fokozatosan egyre több feladatra számíthat a Kiss-csapatban Ancsin Gábor (jobbátlövő), Zubai Gábor (irányító), Petrovszki Péter (balátlövő) és Czigány Péter (jobbátlövő). A bajnokságban a Dunaferr újra érmet szeretne szerezni, a Magyar Kupában az elődöntőbe jutás a minimális célja. Az EHF-kupa-küzdelmekre a vezetők nem fogalmaztak meg konkrét tervet, mert a mezőny igen sokszínű, és szerencsés sorsolással negyeddöntőbe is juthat a csapat, de korai búcsúja is elképzelhető, ha Fortuna elpártol tőle.
