„Szuperkupa-döntő”, kevesebb mint kétezer néző előtt.
Az előző évad bajnoka, a DVSC-TEVA és a története első Magyar Kupa-győzelmét szerző Fehérvár mérkőzésére kevesen voltak kíváncsiak. Persze magyarázat mindig van, ám azt szomorú újra meg újra (ki tudja hányadszor...) leírni, hogy a fehérvári futball többet érdemelne. De csak a gond van: a futballklub 490 millió forintnyi tartozást halmozott fel a 2000 és 2004 közötti időszakból, és merthogy az APEH nem tréfál, minden esély megvan rá, hogy köztartozás miatt az FC Fehérvár nem kap licencet, így több osztállyal lejjebb sorolhatják a klubot.
Hogy aztán a meglévő problémák miatt játszott-e visszafogottan a piros-kék alakulat a péntek esti meccsen, az nagy kérdés.
A debreceniek mindenesetre motiváltabbank tűntek, az első perctől kezdve villámgyors akciókkal veszélyeztették a hazai kaput. Feltűnő volt, hogy a Fehérvár jobb oldala mennyire sebezhető, szinte minden akció ott futott, köszönhetően a rendkívül gyors, robbanékony és egyre inkább válogatottszinten játszó Dzsudzsák Balázsnak. Veszélyes volt a Loki, jóllehet a fehérváriak is dolgoztak ki helyzeteket, ám Miroslav Beránek a jelek szerint remek stratéga, s ha nincs is látványos örömfutball, a pályán látottak a cseh trénert igazolják.
Az első félidőben elért két gól szemmel láthatóan megrogyasztotta az amúgy is visszafogott teljesítményt nyújtó FC Fehérvárt.
A második félidő megmutatta, hogy a jelenlegi piros-kék gárda immár fényévekre van korábbi önmagától. A fél gőzzel játszó Debrecen aratott magabiztos kiütéses győzelmet a Sóstói stadionban karmestere, a sérült Sándor Tamás nélkül, igaz, a hazaiaknál is hiányzott egy kulcsember, Dvéri Zsolt, de ez sem lehet mentség erre a szétesett, elképzelés nélküli játékra.
Hűen jellemzi a találkozó hangulatát, hogy a két bravúros gólt szerző, kirobbanó formában játszó Dzsudzsák Balázst a hazai szurkolók is megtapsolták. A kedvencek ugyanakkor kaptak szépen a lelátóról, de ez teljesen érthető szurkolói reakció a megalázó vereség láttán.