Pfúj, bíró!

Dühítő a Montenegró elleni 2–1-es vereség, az ember legszívesebben üvöltene, hogy már megint minket ver a balsors, lassan nincs olyan szeglete a világnak, ahonnan győztesen tudna hazatérni a nemzeti csapat, ahogyan Sinkovics kolléga mondta bánatosan szombat este: talán a Lupa-sziget ellen lenne esély...

Azért ebben a fenenagy busongásban szeretném megjegyezni, hogy mi már nem csupán játékban vagyunk elátkozottak, hanem abban is, hogy rendre olyan pojáca játékvezetőt sodor az utunkba a sors, akit – ha ez lenne a világ rendje – az ítéletei alapján a város egyik végétől a másikig kergetnének egy indulatosabb BLSZ IV-es meccs után.

Úgyhogy, ha most Várhidi Péter azért verné az asztalt, hogy a szlovén Robert Kranjc dresszéről tépjék le a FIFA-jelvényt, nem csodálkoznék, mert bizony többször is visszanézve a mérkőzésről készült videofelvételt, újra feltűnt, hogy a játékvezető nem adott meg egy szabályos magyar gólt (a kilencedik percben Balogh Béla találatát érvénytelenítette), illetve a montenegróiak első tizenegyese előtt méretes lesállást kancsalított el, mégpedig úgy, hogy az asszisztense bőszen lengetett is.

A közkedvelt „Pfúj, bíró! Hülye vagy, hülye vagy!...” szurkolói rigmus így utólag is jár Robert Kranjcnak, akivel – ha még nem késő – illenék kitöltetni egy szabályismereti tesztet, vajon eléggé felkészült-e a nemzetek közötti meccsek levezetésére.

Persze, szídhatjuk utólag a játékvezetőt, a vereség ettől még vereség marad, és a 2–1 apropóján inkább azért (is) pironkodhatunk, hogy ezúttal olyan válogatottól kaptunk ki, amelynek szombaton 18 óráig a meccsstatisztikája még a szép hasas nulla volt. Ellenben szakmailag abban nagyon is igaza van Várhidi Péternek, hogy a végeredmény, ezzel együtt pedig az ellenünk befújt két tizenegyes semmi másra nem világít rá, mint arra, hogy mekkora a hiány a magyar futballban: játékosanyagban, felkészültségben, erőnlétben, akaratban.

Úgyhogy maradjunk annyiban, nem csak a bíróval volt baj Podgoricában...

Enyhén szólva.