A konditeremben kezdődött, pólóval fejeződött be a magyar férfiválogatott péntek délelőtti edzése, amelyet felesége társaságában megtekintett Fodor Lajos, a Magyar Köztársaság ausztráliai nagykövete, aki nevetve mesélte, hogy csütörtök este a szerb nagykövettel vacsorázott, és az orra alá dörgölte: ezúttal legyőzi csapatukat a magyar válogatott. Fárasztó munkáról nem, inkább afféle felvezető tréningről beszélhettünk. Hozzá kell ehhez szokniuk az uraknak, elvégre azzal, hogy csoportelsők lesznek (vajon létezik-e olyan őrült, aki fogadna arra, hogy 31 góllal legyőzik a románok a mieinket?), három szabadnapot harcolnak ki maguknak.
„Látszik, hogy végre sokkal több lett a nyerő játékosok száma. Ha közülük a nagy meccseken három hozza magát, az már elég lehet, persze mi azon vagyunk, hogy nagyobb legyen a számuk” – árulta el a játékosoknak délutánra szabadnapot adó Kemény Dénes szövetségi kapitány, akinek egyelőre nem volt szüksége arra, hogy kiengedje a hangját. Talán nem is lesz…
Kissé körülnézve a leendő ellenfelek háza táján: Szerbia erős. A címvédő védekezése kegyetlen, akciógólokkal bevenni Denisz Sefik kapuját már-már lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Persze ahol olyan kiválóan leforduló világklasszis szerepel, mint mondjuk Biros Péter, és ahol olyan nehéztüzérek vannak, mint Kásás Tamás, Benedek Tibor vagy Kiss Gergő, ott nem ismerik a szót: lehetetlen…
A B jelű kvartettben az Egyesült Államok és a népes, felettébb vehemens szurkolótábor által hajtott Horvátország vív harcot az elsőségért – nagy valószínűség szerint a csata vesztesével találkozhatnak majd a mieink a negyeddöntőben. A biztonság kedvéért a tengerentúliakra voksolnánk, nem mintha féltenénk a Kemény-csapatot a horvátoktól. Lehet, hogy ez a perverzitásunk, de úgy megnéznénk egy szerb–horvát elődöntőt...
