Átejtettük Új-Zélandot

Az olaszokkal vívott versenyben úgy csípheti el a legegyszerűbben a csoport első helyét a magyar női válogatott, ha Új-Zélandot és Kubát is nagyobb különbséggel győzi le, mint az itáliaiak. Ennek tudatában ugrott a vízbe Godova Gábor együttese szerdán, ezúttal Brávik Henriettával a kapuban. Ő először kapott lehetőséget felnőttvilágversenyen, ráadásul húga, Fruzsina is ott tempózott a vízben.

Nem maradt sokáig felavatatlan, ugyanis Kelly Masont nem vették komolyan a magyar mezőnyjátékosok, és az új-zélandi 43 másodperc eltelte után a jobb alsó sarokba lőtt. Innen mintegy 17 percig csak asszisztált Paul Monney együttese, ám sokáig a magyar pólósok sem adták tudtára a közönségnek, hogy ég és föld a különbség a két fél között. Bár Pelle Anikó kettős előnyben, majd Stieber Mercedes Pelle passzából gyorsan válaszolt, rögtön le is állt a beindított motor. Az újraindítás pedig késett. Hogy az új-zélandiak gyengén muzsikáltak, még érthető, de hogy mi is bénultnak tűnjünk, felettébb érthetetlen.

A második negyedet Primász Ágnes kivételével a cserék kezdték, de hiába harcolt ki ötméterest Bujka Barbara, a végrehajtásba hiba csúszott. Az olasz meccs hősének, Pellének kellett jelentkeznie, hogy átszakadjon a gát. Újra muzsikált a motor, míg az új-zélandiak hihetetlenül lassan adogattak előnyben, még egy szeniorcsapat is laza mozgással követte volna a labda útját. Furcsa volt látni, hogy ezen a meccsen Godova Gábor sárga lapot kap… Kiderült, azért sárgult be, mert túl sok szóval irányította csapatát a partról, amit nem engednek meg a szabályok. A lényeg, hogy szép sorjában potyogtak a magyar gólok, ám az újabb páratlan negyedben ismét csökkent a lendület. Sok szerepet vállalt ebben a kínai bíró, aki úgy szórta ki játékosainkat, mint ahogy honfitársai adogatnak a pingpongasztalnál. Az is előfordult, hogy ugyanannál az új-zélandi támadásnál három magyart küldtek ki, végül a második kettős előnyt Rebecca Donoghue kihasználta. A harmadik negyedben hét magyar és négy új-zélandi személyi hibát könyvelhettünk el, no meg négy-négy találatot. Pelle Anikó megint vezérszerepre vállalkozott.

A záró játékrészben megint odatettük magunkat, még az is előfordult, hogy háromszor egymás után ejtésből (Valkai Ágnes, Primász Ágnes, Pelle) mattoltuk Colebourne-t, egyúttal feljegyeztük: az egész találkozón nyolcszor(!) használtuk sikerrel ezt a fegyvert. Egy kérdés maradt megválaszolatlan: elérjük-e a tízgólos különbséget? Primász tett arról, hogy igennel feleljünk (16–6), végül egy-egy gól született még itt is, ott is.

„Azért nem lehetek elégedett, mert túl sok gólt kaptunk – értékelt a mérkőzés után Godova Gábor. – Ugyanakkor hozzátenném,

hogy az eddig tapasztalt bíráskodáshoz képest most szinte minden védőmegmozdulás kiállítást ért. Ezért az előny-hátrány játék dominált, amiben benne van a sok kapott gól. Míg legutóbb engedték a birkózást, most nem. Így nem lehet felkészülni a játékvezetői felfogásból.”

sszú sarokba