Pingvinek és medúzák

Ott érdemes kezdeni a tudósí tást a hosszútávúszók 10 kilométeres versenyéről, hogy kedd reggel Melbourne esőre ébredt. A szomorkás időjárás persze csak a tudósítókat, a turistákat zavarta, a rajtra váró hölgyeket sokkal jobban foglalkoztatták a szélviszonyok, amelyek kedvezőek voltak. A 41 sportoló – köztük a kétszeres Európa-bajnok Kovács Rita – a mólóhoz úszott, ahonnan elindították a viadalt. A rajtpisztoly eldördült – szegény pingvinek ettől úgy megijedtek, hogy rögvest a kikötő felé vették az irányt…

A parttól úgy 100-150 méterre négy 2.5 km-es kör várt a mezőnyre. A baj csak az volt, hogy a szervezők úgy helyezték el a bójákat, hogy egyben tájékozódási versenyről is beszélhettünk. Teltek-múltak a percek, a hölgyek úsztak, úsztak és úsztak, sokat nem lehetett belőlük látni, miközben a parton alsónadrágban flangált egy kutyát alakító őrült, szájában összetekert újságpapír, a nyakán póráz…

Az is őrült lehetett, aki vízbe küldte a 16. életévében járó guatemalai gyermeket, bizonyos Marianne Erdmenger Gutierrezt – szegényt úgy kellett kiszednie a vízből a mentőegységnek. Az első körben…

A verseny második részére a visszaúszó pingvinekkel együtt megérkeztek a Gercsák fivérek is (Csaba 10., Balázs 23. lett 5 kilométeren – rájuk szerdán vár a 10 km).

A negyedik kör végén, a célban az is kiderült, hogy az orosz Larisza Ilcsenko lett a világbajnok. A titkon dobogóra várt Kovács Rita a 15. helyen végzett, ami önmagában nem mond sokat. Ám ha ehhez hozzávesszük, hogy 2:05:32-es ideje két perccel jobb egyéni legjobbjánál, mindjárt más a kép.

„A hazai Európa-bajnokságon nem úsztam ennyire jól, de ezüstérmet szereztem, itt meg hiába döntöttem csúcsot, csak tizenötödik lettem. Ilyen az élet” – mondta Kovács Rita, majd az újra rázendítő esőben jeges zacskókat szorított csípéseire. A medúzák ugyanis senkit sem kíméltek.