Olimpiai kvótára hajt

Barta Nóra a világbajnoki felkészülést az ősszel nem Magyarországon kezdte, hanem Houstonban, ahol három hónapig vendégeskedett. Hazatérése után Hollandia felé vette az irányt, követte Eindhovenbe szerződő edzőjét, Ligárt Balázst.

Hogy van? Kissé kókadtak vagyunk még, a nagy időeltolódás miatt mi is megszenvedünk az átállással, de hogy ne csak panaszkodjam: az uszoda nagyszerű, süt a nap, és remek a hangulatunk. Hogy megy az ugrás?

Nem szeretném elkiabálni, de eddig – csakúgy, mint a téli időszakban – kifejezetten jól.

Néhány hete a stockholmi Európa-kupán élete legjobb pontszámát érte el, miben fejlődött a legtöbbet?

Egyértelmű: mentálisan javultam! Egyfelől az Egyesült Államokban elérték, hogy ne legyek kishitű, helyre tették az önbizalmamat. Ehhez arrafelé nagyon értenek. Másrészt szépen lassan én is kezdek felnőni. A hollandiai felkészülés abból a szempontból volt tökéletes, hogy kizárólag az ugrásra tudtam koncentrálni a tökéletesen nyugodt körülmények között, távol a pesti rohanástól. Stockholmban és a korábbi felhozó versenyeken összesen ötvenötöt ugrottam, és egyet sem rontottam el.

Gondolom, a helyszínen már nézegeti az ellenfeleket, figyeli, ki milyen formában érkezett a világbajnokságra.

Szó sincs róla! Nocsak… Az teljesen tönkretenné az önbizalmamat, ha másokkal foglalkoznék, látnám, milyen ügyesek, helytelenül azt is gondolhatnám, hogy nem vagyok olyan jó, mint ők. Még verseny közben sem pillantok fel az eredményjelzőre, inkább elbújok az uszoda egyik sarkába, és kizárólag a következő ugrásomra koncentrálok. Persze ahhoz, hogy ne kalandozzanak el a gondolataim, hogy ne izguljak, az is kell, hogy jól menjenek az ugrások.

Az Európa-kupán 334 pontot szerzett, ezzel most is elégedett lenne?

Igen. Ezzel szinte bizonyosan bejutok a tizenkettes döntőbe, s megszerzem vele az olimpiai kvótát.

Mit gondol, mennyit javulhat még?

Ha az egyes ugrásaimra valaha kapott legjobb pontszámokat összeadjuk, 360 körüli eredményt kapunk, de ehhez tényleg mindennek tökéletesen kell alakulnia, tökéletes verseny pedig nincs… A célom csupán annyi, hogy bekerüljek a döntőbe, ez sem lesz könnyű, mert a selejtező és az elődöntő külön verseny lesz, tehát nagyobb hiba már végzetes lehet.

Változtatott valamit a programján az Európa-bajnokság óta? Semmit, ugyanazt az öt ugrást teljesítem, és taktikázni sem fogunk, nem teszünk be könnyebb gyakorlatokat a selejtezőben vagy az elődöntőben. Ez az élmezőnyhöz tartozó ugrók között közepes nehézségűnek számít, nehezebb ugrásokkal majd az olimpián szeretnék kirukkolni.