Nem unja még a sok olvasást?
– Azt sosem lehet megunni – mondta Marcello Lippi. – Rengeteg érdekes könyv van a világon, egy egész élet sem lenne elég ahhoz, hogy valamennyit elolvassam.
Hogyan néznek ki a mindennapjai? Reggel felkel, és…?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a házam közvetlenül a tengerparton van. Sokat sétálok, kocogok a vízparton, vagy éppen üldögélek a verandán, és csak úgy nézelődöm.
Nem unalmas program?
Nem. Persze nem szeretnék életem végig ott üldögélni. Elvégre még csak ötvennyolc éves vagyok.
Azaz irány a kispad?
Előbb-utóbb igen. Már a világbajnokság előtt elhatároztam, bárhogy is szerepelünk a tornán, felállok a kispadról. Akkor úgy terveztem, hogy egy évig nem csinálok semmit. Ráadásul azért így is van elfoglaltságom bőven.
Mint például?
Rájöttem, hogy a tapasztalatomat a futballon kívül is tudom kamatoztatni. Rengeteg cég hív, hogy osszam meg velük, miként lehet igazi csapatot kialakítani, és hogyan kell irányítani.
Mennyi ajánlata van?
Összesen nyolc, és mind külföldről. Mexikói, líbiai együttesek is hívtak, de mindegyiknek nemet mondtam. A nyáron viszont már komolyan elgondolkodom az ajánlatokon, már dolgozni akarok.
Kinevezését követően rengetegen kritizálták, hogy a kis egyesületekből több futballistát is fölöslegesen próbált ki.
Az ilyen kritikák engem sosem érdekeltek. Fel kell fogni, hogy egy klubcsapat meze alig hetven gramm, míg az olasz válogatotté a megfelelő tapasztalat nélkül minimum huszonöt kilogrammot nyom. A döntéseim engem igazoltak.
Mit gondol, ha a világbajnokság előtt nincs a bundabotrány, akkor is megnyerik a tornát?
ban volt. A felkészülési találkozókon sorra vertük meg a nagy ellenfeleket. A csapat erejét mutatja, hogy a botrány kapcsán kialakult negatív visszhangokat pozitívvá tudtuk formálni, és nem roppant öszsze. Azt hiszem, jól mutatja a gárda erősségét, hogy a világbajnoki döntőben a tizenegyesrúgásokat megelőzően mindenki feltartotta a karját, amikor megkérdeztem, ki vállalja a büntetőket. Még Gianluigi Buffon is
