Épületes látvány

Korábban remek kapusai voltak a Honvédnak, most már portása is van. A bejárat mellé felállított bódét elfoglaló fiatalember udvariasan kérdi, mi járatban vagyunk, mire közöljük: „háztűznézőbe” jöttünk. Na igen, aki korábban belépett a Bozsik József nevét viselő telepre, felhagyott szinte minden reménnyel, hogy labdarúgásra, egyúttal szórakozásra alkalmas létesítménybe teszi be a lábát. Bezzeg ma! A szívélyes rendész után a következő látvány a hölgykoszorú, amelynek tagjai a fociért bolonduló férfiak ideáljai is lehetnének – most a futballpályán sepregetnek.

Miközben az asszonyok a füvet gereblyézik, a csapat egyik fele a pályán rója a köröket, a másik a konditeremben izzad. A klubház földszintjén olyan erősítő helyiséget alakítottak ki, hogy oda talán még Arnold Schwarzenegger is bérletet váltana. Nem csoda, hogy úgy vigyáznak a tisztaságra, mintha csak Köjál-ellenőrzésre várnának. Ágoston Sándor erőnléti edző például a házirendet is kitette az ajtóra. Eszerint váltócipő, törülköző használata kötelező, „gyúrni” csakis edzői felügyelet mellett szabad, aki pedig végzett, takarítsa le maga után a gépet. Amúgy pedig mindenkinek „eredményes felkészülést és kellemes időtöltést” kíván a szakember.

Ágoston Sándor úgy jellemzi az országban egyedülálló egészségügyi központot (a fitnesztermen kívül a szauna, a merülőmedence és az orvosi szoba is egy fedél alá került), mint a horgász által kifogott aranyhal felkínálta három kívánság beteljesülését. Igaz, a tréner csupán egyet akart: olyan komplexumot, amelyben a napi munka mellett rehabilitáció is végezhető, sőt tenni tudnak a sérülések megelőzéséért is. A meseszerű rész most következik: amikor ötletével előállt, George F. Hemingway azonnal rábólintott.

Nyilvánvaló, a tulajdonos nélkül a stadion nem úgy nézne ki, ahogy. Mert csodásan néz ki. Ott, ahol korábban egerek bújócskáztak (öltöző), most úgy lehet ruhát váltani és fürödni, hogy utána nem kell tetanuszért folyamodni; ott, ahol régebben terepfutóversenyt rendezhettek volna (centerpálya), most bokatörés veszélye nélkül futballozhatnak, s a labdakezelési hiányosságokat sem lehet a talaj buckáival magyarázni; ott, ahol attól kellett tartani, hogy egy óvatlan pillanatban betondarab pottyan az ember fejére (lelátó), most műanyag székeken lehet köpködni a szotyolahéjat.

Szebben és érthetőbben fogalmazva: a meccseknek otthont adó pályán kicserélt gyepszőnyeg már-már a perzsa minőségét idézi, az egyes számú edzőpályát újrafüvesítették, és zajlik a hátsó földes felújítása is. Ami a tribünt illeti: hatezer piros és fekete támlás széket csavaroztak fel az elmúlt hetekben: az egyik oldalon a „Csak a Kispest”, a másikon a „Honvéd FC” alkotás rajzolódott ki. Igaz, előbbivel dupla munka volt: az egyszer már lerakott székeket fel kellett szedni, mert a játékoskijáró egyik feléig a „Csak a K” felirat jött ki, a másik szárnyra pedig maradt az „ispest”. Noha akadt, akinek így is tetszett, miután Hemingway meglátta, kezdődhetett a meló elölről…

Kispesten arról álmodnak, hogy tavasszal négy-ötezer drukker lesz kíváncsi a gárdára (félreértés ne essék: nem összesen, hanem mérkőzésenként) – ennyien bőven elférnek a jelenleg 12 ezer néző befogadására alkalmas arénában. A hatezer ülőhely ugyanis ugyanennyi állóhellyel egészül ki. A hazai fanatikusok törzshelyén, az északi kanyarban, valamint a vendégegyüttest elkísérő szurkolók számára fenntartott karéjban lehet majd a lábizmokat erősíteni. A székekkel felszerelt lelátórészeken pénz és választás kérdése, ki hol akar helyet foglalni. Legolcsóbban az úgynevezett családi szektorba lehet jegyet váltani, de nem sokkal drágább mulatság, ha valaki a főtribünre, új nevén a Puskás-tribünre érvényes belépőt vásárol. Mivel Puskás Ferenc manapság is mindenekfelett áll a XIX. kerületben, a legendás csapatkapitányról elnevezett fedett nézőtérnél feljebb már nem lehet ülni. Lejjebb ellenben igen: mintha csak színházba érkezne az ember, a legkényelmesebb helyeket a páholyok nyújtják. A Honvéd-drukkereknek a Tichy-, a Grosics-, a Machos-, a Kocsis- vagy a Bozsik-páholyt javasolnánk, az igazán jómódúak pedig a Rubin-, a Smaragd-, a Gyémánt-, az Arany- és a Platina-páholyba szóló bérlet megvételével szponzorálhatják a klubot. Csupán miheztartás véget: 70 ezer forintért névre szóló széket, továbbá a klub valamenynyi rendezvényére meghívót és a találkozók közben frissítőket kap a „jól fizető vendég”, aki ily módon kívánja támogatni a Honvédot.

Étterem, büfé és ajándékbolt még nincs, de hamarosan lesz. Gács Pál ügyvezető szerint az utolsó simításoknál tartanak a munkálatok, a március 3-ra kiírt, Vác elleni bajnokira, azaz az ünnepélyes megnyitóra minden a helyén lesz. Igaz, az ütött-kopott eredményjelző el sem mozdult onnan – a pontos időn kívül legalább a régit is jelzi…