Elvesztek a műhelyek

Közel négy évtizeddel ezelőtt a mindössze 17 éves Várady Béla a szobájában ült, kezében tartott néhány fényképet, forgatta, nézegette az ózdi pályán készült felvételeket, majd felállt, hátára vette összecsomagolt hátizsákját, és becsukta maga mögött az ajtót. A konyhában édesanyja könnyes szemmel pakolta be az éppen kisült pogácsát a fiának, édesapja pedig rezzenéstelen arccal ült az ebédlőasztalnál. És akkor eljött a legnehezebb pillanat: a búcsú. Tudniillik Várady Bélára felfigyelt a Vasas, s az angyalföldi egyesület nem is tétovázott sokáig, szerződtette a tinédzserkorú futballistát. Az ifjú labdarúgó örömmel bólintott rá a fővárosi klub hívó szavára, ám akkor, ott, a putnoki szülői ház ebédlőjében nem tudta leplezni izgalmát, és remegő lábakkal indult el a vasútállomásra.

Sok későbbi klasszis érkezett vidékről

A későbbi Vasas-klasszishoz hasonlóan rengeteg fiatal hagyta ott szülőfaluját, a kis települést, ahol felnőtt, csakhogy felköltözzön Budapestre, vagy csatlakozzon valamelyik város első csapatához, és a vaskorláttal körülölelt pálya helyett magas, tömött lelátók előtt játsszon. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: az Újpest legendás góllövője, Bene Ferenc Marcaliból igazolt a lila-fehér csapathoz, Mucha József, aki a Ferencvárosban vált ismertté, Dorogon kezdte a pályafutását, az MTK korábbi csatárzsenije, Sándor Károly, a legendás Csikar pedig móravárosi.

Manapság azonban más a helyzet: míg évtizedekkel ezelőtt a közönség egy megyei, illetve alsóbb osztályú mérkőzésen is láthatott egy-két briliáns megoldást, feltűnhetett egy-egy kivételes tehetséggel megáldott labdarúgó, addig ma már csak az a néhány fanatikus ballag ki települése kiscsapatának meccseire, akit valamilyen rokoni szál fűz valamelyik játékoshoz, vagy csak meg akar szabadulni néhány órára az aszszonytól...

Persze nem is érdemes öszszehasonlítani az akkori alacsonyabb osztályú összecsapásokat a mai hasonló szintű találkozókkal. Megerősíti ezt Dlusztus Imre is, aki többek között alapítója volt a szegedi futballiskolának, a Tisza Volán Focisulinak, és tevékenykedett a Magyar Labdarúgó-szövetségben is, mint az utánpótlás-nevelésért felelős szakember. Manapság testközelből tapasztalhatja, miért nincs meg az egészséges felfelé áramlás a magyar futballban.

„Néhány évtizede akkora különbség volt két osztály között, hogy ha mondjuk egy megye első osztályú csapat mérkőzött egy NB III-ban szereplő együttessel, négy-öt gól alatt nem úszta meg az alacsonyabb vonalban futballozó gárda – mondta Dlusztus Imre. – Mostanság azonban már más a helyzet: a Magyar Kupa-sorozatban tapasztalhatjuk, bármelyik alsóbb osztályú együttes megtréfálhat egy élvonalban játszót.” ---- & ---- &