Sorsdöntő momentumok

A Formula–1 egyik legfőbb jellemzője a kiszámíthatatlanság, többnyire ez teszi izgalmassá, élvezetessé a versenyeket és a világbajnoki címért folyó csatározást. Futamgyőzelmek és értékes világbajnoki pontok múlhatnak olyan emberi és technikai tényezőkön, amelyeket előre lehetetlen megjósolni. Korábban sajnos az életveszély is együtt járt a Formula–1-ben való szerepléssel, egy-egy hibáért nemritkán az életével fizetett a versenyző. Szerencsére ma már a csonttöréssel járó versenybalesetek is ritkák, a fő témát a világbajnoki csatározások jelentik.

Az idei küzdelem – 2003 óta először – ismét roppant kiélezett, ennek kapcsán visszatekintünk a régmúltba, és sorra veszünk néhány olyan momentumot, amely a világbajnoki címről döntött – ebből kiderül, hogy bár a technika fejlődött, és új generációk nőttek fel, a sportág legfontosabb tényezői jellegüket tekintve nem változtak.

Az első világbajnoki sorozat utolsó versenyén még hárman voltak esélyesek a vb-címre, Luigi Fagioli, Nino Farina és Juan Manuel Fangio is a trófea megszerzésének reményében vágott neki a monzai Olasz Nagydíjnak. Fagioli nem volt versenyképes, míg Fangiót a technika fosztotta meg a világbajnoki címtől, váltóhiba miatt kellett feladnia az első helyért folyó küzdelmet, így a vb-cím Farina ölébe hullott. Tehát már az első pontversenyben hatalmas szerepe volt a technikának, hiszen Fangio tulajdonképpen önhibáján kívül, a tengelykapcsoló meghibásodása miatt nem tudta elhódítani a trófeát.

Később azonban ötször is megnyerte a sorozatot, először egy évvel később, Alberto Ascari előtt. Az utolsó futamon utóbbi kockázatvállalása döntötte el a vb-t, a győzelem reményében ugyanis túl keskeny gumikat tett a Ferrarijára, de az abroncsok nem bírták a terhelést, és a remek rajt ellenére, a gumik hibája miatt, kétkörös hátrányban fejezte be a versenyt. Ascari két vb-címéhez ugyanakkor nem kellett szerencse, az olaszok – azóta is – utolsó világbajnoka 1952-ben és 1953-ban is rendkívül magabiztosan nyerte meg a vb-t, mint ahogy Fangio is a következő két évben.

Az 1956-os idényzárón teljesen új módját láthatta a nagyközönség a világbajnokság eldöntésének. Peter Collins a Ferrarival az utolsó futam megnyerése révén világbajnok lehetett volna, s jól is versenyzett, a második helyen haladt, ám úgy döntött, hogy autóját átadja a sajátjával korábban lerobbanó Fangiónak (ekkor erre még volt lehetőség). Ezzel lemondott a vb-cím megszerzésének esélyéről, és egyúttal Fangiónak „adta” a trófeát, pedig mivel az éllovas Stirling Mossnak gondjai támadtak, és sok időt vesztett, eme hihetetlen cselekedete nélkül biztosan világbajnok lett volna.

Hét szezonon volt tehát túl a Formula–1, és a világ máris számos variációját ismerhette meg annak, miképpen dőlhet el a világbajnokság. Technikai hiba, kockázatvállalásból eredő gumidefekt, emberi gesztus vagy döntő fölény, máris látható volt, milyen széles a száguldó cirkusz palettája. Már akkor is voltak évek, amelyeken az egyik versenyző érinthetetlennek bizonyult, és futamokkal az idény vége előtt besöpörte a bajnoki címet, és ez azóta is így van. Mint ahogy az is előfordult, előfordul olykor-olykor, hogy az utolsó versenyig, versenyekig kiélezett küzdelem zajlik.

Ezeken pedig az évtizedek során ugyanúgy előjöttek a technikai hibák vagy a gumidefektek, mint az emberi döntések. Az 1976-os idényben például Niki Lauda fölényes, 31 pontos vezetését szörnyű, nürburgringi balesete miatt elveszítette, de idejekorán visszatért, és az újabb sérüléseket kockáztatva próbálta megóvni első helyét. Aztán az idényzárón, szakadó esőben hirtelen úgy döntött, nem ér annyit az egész, hogy kockára tegye az életét, és kiszállt az autójából.
Ezzel ugyanúgy elajándékozta a vb-címet, mint húsz évvel korábban Collins. Az emberi döntések azóta nem ilyen békések, az elmúlt harminc évben inkább az agresszió dominál, a hasonló kiélezett csatákban igen gyakorivá váltak az ütközések (ennek egyik oka, hogy a hőskorban egy-egy ütközés egyenlő lett volna az öngyilkossággal, ezért a versenyzők akkor jobban vigyáztak egymásra). Alain Prost és Ayrton Senna csatája két vb-címről döntő karambolt is okozott, majd Michael Schumacher nyert meg és veszített el egy-egy vb-trófeát agresszív védekezése miatt.

Az idén is ugyanúgy dönthet a technika, mint egy emberi elhatározás, de a legjobb persze az lenne, ha csupán a teljesítményének köszönhetné Michael Schumacher vagy Fernando Alonso, hogy világbajnokként zárja a szezont. ---- V ---- &