Igaz halasi történet az önbecsülésről

A Kiskunhalas 2003-ban bentmaradt a második vonalban, egy évvel később pedig feljutott az első osztályba. A legjobbak között kezdetnek hozta az újoncok mindenkori tervét, azaz megőrizte tagságát. Második nekifutásra már a középmezőny markáns tagjává vált, hatodik helyével (az FTC EHF-kupa-győzelmének köszönhetően) pedig jogot szerzett arra, hogy kilépjen az európai kupaporondra.

„Már feljutásunk óta hatalmas az érdeklődés a sportág iránt, most pedig nem túlzás kézilabdalázról beszélni a városban – szólt a halasi viszonyokról Zsiga Gyula. – Nagyon sokan voltak a szezonnyitó szurkolói ankéton, az emberek szeretik a csapatot, s ami nagyon fontos: a város is kiáll mellettünk. Sokan kérdezik, mi a sikeres szereplés titka, a válasz egyszerű: nyugodtan dolgozhatunk. Nem vitás, egyfelé mutatunk, ugyanazt a nyelvet beszéljük.”

Egy minden tekintetben optimista szakember szavai ezek, ami a jelen ismeretében nem meglepő. Ám amikor a felnőtt válogatott jelenlegi másodedzője Halasra érkezett, teljesen más volt a helyzet. A sikeredző éppen végleg hátat akart fordítani a sportágnak, amikor a másodosztályból keresték.

„Némileg csalódottan, levezetni érkeztem ide – emlékezett Zsiga Gyula. – Aztán minden másképp alakult. A Kiskunhalason töltött idő alatt oly mértékben nyertem vissza önbecsülésemet, szakmába vetett hitemet, amelyre gondolni sem mertem. Játékosaim nem világklasszisok, de mindig a legtöbbet akarják kihozni magukból. A társaságra joggal lehetek büszke, s nemcsak a pályán nyújtott teljesítményük, hanem viselkedésük miatt is. Az elmúlt hetet Szeghalmon töltöttük edzőtáborban, mindenki el volt ájulva a csapatomtól, ez pedig nagyon jólesik egy edzőnek.”

A halasi csapatnál sikerült együtt tartani a hatodik helyen végző társaságot, sőt erősíthettek is: Valovics Nórát a Fradiból igazolták le, Sterbik Andrea Vácról érkezett, a győri Herr Anita (a válogatott kapus, Herr Orsolya húga) egy évet kölcsönben tölt el az európai kupaújoncnál.

„Nagyon erős, kiegyensúlyozott a magyar bajnokság, így nem tudom, most mire lesz képes a csapat, hiszen apróságokon múlhat egy-egy helyezés sorsa. Az EHF-kupában pedig a sorsolásnál nagy szerepe van a szerencsének – beszélt a jövőről az edző. – Számomra az a fontos, hogy a csapat mindenkinek méltó ellenfele legyen, az elmúlt szezonban már a legjobbak is alaposan megszenvedtek ellenünk, erre a tényre építhetünk.”